Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 619 1939-40. telén Szlovákia lakosságának helyzete alig-alig volt jobbnak mondható, mint egy évvel korábban: a Téli akció is folytatódott, ám lehetőségei az eltelt hónapok alatt nem sokban bővültek. Ennek ellenére a kormány egy nagyszabású szociális reformprogram tervét vázolta föl, melynek propaganda-körítése kísértetiesen emlékeztetett az 1938. előtti magyar ínségakciók, különösen a Magyar Norma körüli hírveréshez.29 3 Végrehajtó szervként a közigazgatási törvény az újonnan létrejött hat megyét jelölte meg.29 4 A valóságban azonban igen kevés történt: az 1940-es tél ismét csak nyomort hozott, amin a szociálpolitika lényegesen nem tudott enyhíteni.29 5 A szlovákiai életszínvonal látványos leromlása, párosulva a korábbi szociális biztonság eltűntével, egy ideig a magyar területi revízió folytatódásának a lehetőségével is kecsegtetett, különösen Nyitra környékén.29 6 Mindez azonban paradox módon a magyarországi, különösen pedig a felvidéki szociálpolitika továbbfejlesztésére — sőt hovatovább szintentartására is — inkább akadályozóan hatott, hiszen ellenzői joggal hivatkozhattak arra, hogy az újonnan megvont határvonalak túloldalán sem tudnak mit kezdeni a szociális válsággal. Nem függetlenül a szlovákiai eseményektől, a kormány 1939. elején a Magyar a Magyarért Mozgalom további fenntartása és a szociális előadók megbízatásának meghosszabbítása mellett döntött ugyan, ám mindkét intézkedés ideiglenes jellegű volt; a szociális előadók java része 1940. folyamán visszatért civil foglalkozásához, néhányat pedig Észak-Erdélybe vezényeltek át. Az intézmény fenntartásának ideiglenes jellegét mutatta az is, hogy a rendszert nem terjesztették ki az egész országra: a többi törvényhatóság és város esetében továbbra is párhuzamosan működött az önkormányzat által kinevezett, de szociális képzettséget — és gyakorta érdeklődést is — nélkülöző közjóléti előadó, és a belügyminiszternek személyesen felelős, ám hatáskör nélküli szociális tanácsadó, akik között az együttműködés meglehetősen esetleges volt. Működési terük az anyagi források híján egyébként is rendkívül szűk volt.29 7 A kiutakat kereső Belügyminisztérium 1939. februárjában Pécsett az anyaország szociális tanácsadói számára tanácskozást szervezett. Az itt elhangzó előadások többsége teljes „társadalompolitikai rendszerváltást" (sőt, burkoltan bár, de politikai rendszerváltást) sürgetett.29 8 Konkrét javaslatok is megfogalmazódtak: egy új szociális minisztérium felállításának terve,29 9 amely azonban elődjével 293 Sociálna spravodlivost' na celej ciare. Slovák, 1939. december 15. 294 Slovensky zákonník, 1939. július 26. Források hiányában nem dönthető el a kérdés: vajon a magyar "szociális vármegye" elképzelése mennyiben volt hatással a pozsonyi tervekre? 295 Robotnícke sociálne poistenie. Slovák, 1940. január 12. 296 a Felvidéki Egyesületek Szövetsége 1939. január 30-án emlékiratban kérte a magyar kormányt, hogy Szlovákiában és Kárpátalján követelje ki a népszavazást, mert a szociális helyzet anynyira rossz, hogy a referendum végeredménye egyértelmű. (MOL K-28. 31. cs. 76. tét.) 297 A 199.700/1937. IX. Bm. rend. (SML Somogy vm. alisp. közig. ir. IV 405. b. 13.870/1939.) rendelkezett a Törvényhatósági Közjóléti Alap létesítéséről, de fedezetként csak a pótadó fél százalékát és a vármegye segélyét határozta meg. 298 A magyar szociálpolitika feladatai, im. I—II. kötet. Megjegyzendő, hogy bár a cím „első értekezletről" szól, továbbiakat — talán épp a résztvevők igen éles politikai kritikája miatt — nem szerveztek. 299 Ezt a Népjóléti Minisztérium 1930. és 1932. közti lassú agóniája, majd megszűnése után a legtöbb szociálpolitikai szakértő és politikus sürgette. Kéthly Anna egyenesen így fogalmazott az
