Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
604 HÁMORI PÉTER valósítható, hogy a Felvidéken megindított közmunkák díjazására, az ország más helyeihez viszonyítva, aránylag magas napszámbért kell megállapítani."21 1 A napszámbér csakugyan magasabb volt a megszokottnál: 1-1.20 pengő helyett városokban általában 2.50 pengőben, míg a falvakban 1.50-2 pengőben került megállapításra.21 2 Megélhetést, szociális biztonságot azonban még így sem biztosított, ráadásul összegszerűen rendszerint alatta maradt a korábbi munkanélküli segélynek is.21 3 Különösen igaz volt ez a szellemi szükségmunkásokra, aminek következményeképpen az állás nélküli tanárok, tanítók, tisztviselők is inkább a kubikmunkára próbáltak jelentkezni, nem egyszer eltitkolva képzettségüket.21 4 Elejét veendő az „izgalmaknak és beláthatatlan következményeknek", a törvényhatóságok és városi hivatalok az ínségmunkálatok szervezésekor különös gondossággal kellett, hogy eljárjanak.21 5 Ezt indokolta Pozsony „kitüntető figyelme" is: a szlovák propaganda — főleg az első hónapokban — rendszeresen felemlegette a visszacsatolt területek munkanélküliségét és az ínségesek nagy számát.21 6 A hatósági gondosság mindenesetre nem csak a munkák megszervezésére, hanem elfogadtatására és propagálására is kiterjedt. A felvidéki sajtó és a szociális előadókká átkeresztelt tanácsadók vállvetve igyekeztek meggyőzni a rászorulókat a munka ellenében kapott jövedelem erkölcsnemesítő, emberjobbító voltáról.21 7 211 Uo. Megjegyzendő, hogy az 1938. december 6-i minisztertanácson a belügyminiszter érveit félresöpörve, az általa kért 4.542.000 pengős (országos) költségkeretet 4 millióra csökkentették, annak ellenére, hogy a községekben (ahol ráadásul ínségjárulék sem mindig volt kivethető), egy-egy ínségmunkásra átlagban mindössze évi 5 pengő 48 fillért fordított az állam... Uo, 198. dob. 212 Gádoros Miklós: Szociális munka a felszabadult Felvidéken. Szociális Gondozás, 1939. 1.; 1-6; Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 90-92. 213 Ez utóbbi megállapítás jellemző módon csak 1944-ben látott napvilágot. Kovrig Béla: Társadalompolitikai feladataink. Kolozsvár, 1944. I. köt, 23. Konkrét adatunk az egy főre eső teljes keresetről csak Kassa esetében van: itt az egyedülállók mindösszesen 15.50 pengőt, a hét tagú családot eltartók 76.80 pengőt kereshettek 1-4 heti ínségmunkával (Nagyarányú szükségmunkák kezdődtek meg Kassán. Felvidéki Újság, 1939. január 4.) 214 Léváról jegyzi meg a helyi lap tudósítója, némiképp csodálkozva: „Szinte feltűnő, hogy az itt (ti. homokbányában - HP) dolgozók többsége jobb öltözetű ember." (Bars, 1939. február 12.). A szellemi szükségmunkások fizetése egyébként városonként sokkal jobban ingadozott, mint a fizikaiaké: Komáromban heti 12 pengő, míg Kassán havi 32-62 pengő volt. (AMM Komarno, II. adm. 63. dob. 5964/1940. és Kassa thj. város költségvetésének zárszámadása, 1939. Kassa, 1941.) 215 Erre a 123.025/1938 Bm. körrendelet külön is fölhívta az illetékesek figyelmét: „Kormányzatunk célkitűzései között vezető helyet foglal el a szociális kérdések megoldására való törekvés. Ε törekvés jegyében, úgyszólván erején felül biztosítja államháztartásunk a mind szélesebb keretek között megvalósítani tervezett feladatok megoldásához szükséges fedezetet. Az ínségenyhítő tevékenység céljaira beállított keretet is sikerült erre az ínségévadra felemelni.... Részint az áldozat, amelyet az ország a szükséges fedezet megteremtésével hoz, másrészt pedig a szociális kérdések helyes és célravezető megoldásának nagy hordereje teszi indokolttá azt, hogy az ínségenyhítő tevékenység lefolytatásában közreműködő hatósági és közigazgatási tényezők között a legnagyobb egyetértés nyilvánuljon meg, a rendelkezésre álló erkölcsi-anyagi erők pedig a legsikeresebben használtassanak fel." (123.025/1938. Bm. IX. Az 1939. évi ínségenyhítő tevékenység lefolytatása. SOA, Nitra; Bars-Hont vm. alisp. ir., 183/1938.) 216 „Senzácie" mad'arského rozhlasu. Slovák, 1939. május 17. Válasz a pozsonyi rádió rágalmaira. Felvidéki Újság, 1939. január 10. Pozsony - ismét hazudik. Zemplén, 1939. január 17. Mi az igazság a losonci szükségmunkák körül? Válasz a pozsonyi rádiónak és Mach úrnak. Zemplén, 1939. február 15. 217 Kassa polgármestere jegyezte meg azzal kapcsolatban, hogy az ínségmunkák bevezetése után a munkanélküliek száma a felére esett vissza: „Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar szegénygondozás
