Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 605 Kritikus hangok viszonylag ritkán hangzottak, s azok sem a munka ellenében való segélyezés elvét támadták, hanem egyrészt a rendkívül alacsony napszámbéreket, másrészt azt a körülményt, hogy minden rászorulónak az új rendszerben nem tudtak segítséget — azaz ínségmunkát — juttatni.218 Elítélően nyilatkozott az ínségmunkák rendszeréről néhány földbirtokos is, ám ők nem kevesellték, hanem éppen sokallták a napszámbéreket. Szószólójuknak, Nyitraivánkai Vitéz Jánosnak a Magyar Nemzetben írt cikke szerint21 9 azért nem szerződtek le a cselédek a szokásos év eleji időszakban, és azért nem kezdődhettek meg idejében a tavaszi mezőgazdasági munkák, „mert már két hónapja a munkás nem hallott mást, mint hogy rajta a államnak elsősorban segíteni kötelessége". Emellett az ínségmunka a cikkíró szerint „kényelmes" megoldás az érintettek számára, ráadásul az elvárható napszámnál, négyszer, sőt nemegyszer ötször több jövedelmet biztosít. Kárhoztatta a kormányt azért is, mert a földreform kérdését fölvetette: ez ugyanis azt eredményezte — legalábbis az író, és a mögötte fölsejlő mezőgazdasági érdekeltségek, nagybirtokosok és OMGE szerint —, hogy a maradék munkakedv is eltűnt az emberekből. A cikk olyannyira képtelen állításokat tartalmazott,22 0 hogy hamarosan csattanós válasz születetett rá. A Németországban dolgozó felvidéki munkások, amellett, hogy visszautasították Vitéz János vádjait, — amelyek közt egyebek mellett a hazaárulás is szerepelt, — leszögezték: „Nem állja meg a helyét a cikkírónak az az állítása sem, hogy a munkásság az úgynevezett »ínségmunka« után vágyakozik, mert hiszen a magyar ember egész lelki alkata tiltakozik az alamizsna ellen.... Tudja-e a cikkíró, hogy amit ő »könnyű munkának nevez« a folyórendezés, az útépítés, az árokcsinálás, milyen nehéz kereset?" Végül pedig egy — tárgyunk szempontjából egyáltalán nem mellékes — táblázatot közöltek, amelyben összevették a „békeidőbeli" — értsd: a területvisszacsatolás előtti — és az 1939-es jövedelmüket: eszerint a korábbi 542 koronás keresetük 418 pengőre csökkent!22 1 nemcsak ellát, de nevel is." (Pohl Sándor im, 14.) Az ínségmunka céljai az egyik szociális előadó megfogalmazásában: „1. Megértetni a lakossággal, hogy a csehszlovák álszociális felfogással szemben azt a bátor és egészséges magyar felfogást, hogy ne váljon 100% adományt, hanem a Mozgalom támogatása mellett maga is igyekezzék saját baján segíteni. 2. Olyan közhasznú, maradandó alkotásokat létesíteni, amit a község lakossága régóta nélkülöz, s amely egyben maradandó emléke a felszabadulás idejének. 3. Ε munkálatokkal kapcsolatban a helybéli munkanélküliséget megszüntetni, vagy legalább jelentékenyen enyhíteni." (Saárossy Etelka im. 81.) Néhány példa — a teljesség igénye nélkül — a sajtóbeli hírverésből: Munka és kenyér. Bars, 1939. január 8; Nagyarányú szükségmunkák kezdődtek el Kassán. Felvidéki Újság, 1939. január 4; Nagy ínségmunkák a Felvidéken. Uo, január 15; Mivel kárpótoljuk Lévát? Bars, 1939. január 22; Újabb közmunkák indulnak meg a felszabadult Zemplénben. Zemplén, 1939. március 19. 218 Kassán 1939. január közepén csak 350 szükségmunkásnak jutott elfoglaltság, egy hónappal később pedig félezernek, jóllehet a munkanélküliek száma 2320 volt, a Magyar Párt pedig 6000 álláskérelmet tartott nyilván. (Nagyarányú szükségmunkák... im; Félezer ínségmunkást foglalkoztatnak Kassán. Uo, február 10). 219 Nyitrawánkai Vitéz János: A mezőgazdasági munkáskérdés. Magyar Nemzet, 1939. április 26. A probléma egyébként 1940-ben megismétlődött, olyannyira, hogy a Földművelésügyi Minisztérium közleményben szólította föl a cselédeket a munkába állásra (Komoly figyelmeztetés, amelyre már régóta várunk. Köztelek, 1940. 8. 133.) 220 Egyetlen elfogadható megállapítása az, hogy a kormány által 40.000 főre tett mezőgazdasági munkanélküli lélekszáma túlzó, mert a felmérés a január 2-ig el nem szegődött munkavállalókat mutatja ki. 221 „Magyar fajiságunkat és nyelvünket legtisztábban megőriztük". Mezőgazdasági munkások levele a Magyar Nemzethez. Magyar Nemzet, 1939. május 7.
