Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 599 sem szükség, sem lehetőség nincsen.18 1 Ezt az egyre nyilvánvalóbb elutasítást csak erősítették azok a célzások, mely szerint a Felvidék csak kísérleti terep, s az ott bevált társadalompolitikai megoldásokat a közeljövőben az egész országra ki kell terjeszteni.182 A belpolitikai csatározások közepette a kormányfő érdeklődése is szűnni látszott, bizonyossággá erősítve azon elsősorban felvidéki körök gyanúját, akik szerint Imrédy a Felvidéknek és a revízió ügyének a gazdasági-társadalmi-szociális és részben politikai „faltörő kos" szerepét szánta.18 3 A visszacsatolt területek szociális és társadalmi reintegrálása 1938. decemberében, a Felvidéki törvény birtokában Imrédy Béla miniszterelnök elérkezettnek látta az időt a Felvidék jogállásának végleges rendezésére. A polgári közigazgatás megszervezése céljából a Belügyminisztériumon belül Felvidéki Egységesítő Csoportot hoztak létre, a Bel- és Igazságügyminisztérium szakértőiből, valamint a tárca nélküli miniszter hivatalának delegáltjaiból. Az Egységesítő Csoport decemberi jelentésében18 4 mindenekelőtt a katonai közigazgatás minél előbbi felszámolását tartotta szükségesnek. Kihangsúlyozta ugyanakkor, hogy a magyar polgári közigazgatás rendszerének azonnali bevezetése ellen súlyos érvek szólnak: „Ezek az akadályok részben lélektani természetűek. Bármilyen rosszul essék is egyes tényezőknek a valóság felismerése, az összes felvidéki vezetők egybehangzó nézete szerint a Felvidék felszabaduló részeinek lakossága bizalmatlan a magyar közigazgatással szemben. A céltudatos cseh propaganda a magyar közigazgatásnak a hazai szakértők által állandóan hangoztatott és a szakirodalomban tárgyalt hibáit torzítva vetítette a közönség elé, és így a felszabadult részek csaknem tisztán magyar lakossága a vármegyei rendszerben a zsarnokság megtestesülését látja, és fél a szolgabírák vélelmezett erőszakosságától. Bármily kevés alapja van ennek az ellenérzésnek, azzal, mint adott tényezővel számolni kell, és gondoskodni kell arról, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a magyar közigazgatás az osztály hatások látszatát is elveszítse, s hogy a tisztviselők modora kifogástalanná váljék." Ε bevezetés után a javaslat készítői konkrét előterjesztéseket tettek. Ezek szerint a csehszlovák járások megtartandók, föléjük és az ismét városi rangra emelt185 181 Szüllő Géza levele Alfoldy Alajoshoz, 1938. november 22. és 26. (Alföldy Alajos szívességéből) 182 Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 54; Kovrig Béla: A munka védelme a dunai államokban, im. 32; Kovrig Béla: Magyar társadalompolitika, im. 67. A szociális tanácsadók 1939. tavaszi konferenciáján ez az igény, mint sürgető követelés hangzott el. (Esztergár Lajos: A szociális munka vázlata. In: A magyar szociálpolitika feladatai, im. 9-23) 183 Jól példázza ezt Cseklész esete. Az átmenetileg magyar kézre jutott, javarészt magyarok lakta községet a magyar-szlovák határmegállapító-tárgyalások során átadták Szlovákiának. A döntés ellen a helyi lakosok tiltakozó küldöttséget menesztettek Esterházy Móricné vezetésével a miniszterelnökhöz. Imrédy napokig várakoztatta őket, majd mikor egy rövid kihallgatásra mégis fogadta a deputációt, röviden és — állítólag — meglehetősen udvariatlanul azzal vágta el panaszaik előadását, hogy „már késő". Az eseten felháborodva Esterházy Móricné nyilvánosan kijelentette, hogy „szégyelli magát, hogy magyarnak született". (MOL K-28. 59. cs. 1939. március 14-i bizalmas jelentés). 184 Ideiglenes polgári közigazgatás felállítása a Felvidék felszabadult részein. MOL K-150. 2839. cs. 6/1938. 185 A csehszlovák közigazgatási jog értelmében csak Ungvár és Kassa tarthatta meg korábbi jogállását, a többit községgé nyilvánították. A rendelkezés (1920. évi 285. törvény; Sbírka, 1920, C. Liy 618-619) hátterében a városok számára biztosított széles körű autonómia elvonása állott.
