Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
600 HÁMORI PÉTER Komárom, Érsekújvár, Léva, Losonc és Munkács, illetve a városi szervezetet mindvégig megtartó Kassa és Ungvár fölé, másodfokú hatóságként négy kormánybiztosság szervezendő, lényegében főispáni hatáskörrel. A javaslat összeállítói a magyar és a csehszlovák közigazgatási rendszer erényeit igyekeztek egyesíteni, s egységesítés helyett inkább a Felvidék (átmeneti) különállását szándékoztak erősíteni és határozottan kiálltak a felvidéki értelmiség minél nagyobb arányú alkalmazása mellett; ennek érdekében sürgették az ottaniak által teljesíthetetlen képesítési kötelezettségek átmeneti könnyítését. Szintén a visszacsatolt területek érdekvédelmét szolgálta, hogy a Tárca Nélküli Miniszter Hivatalát valamennyi felvidéki ügy esetére szóló véleményezési jog megadásával valódi minisztériummá szándékozták fejleszteni. A közigazgatási rendezés tervét ugyanakkor a közvélemény meglehetősen tartózkodóan fogadta: a közhangulat sokkal inkább az egyesítés irányába hajlott, semmint a terület — bárha csekély mértékű — különállásának elfogadása felé.186 Ennek megfelelően az 1938. december 18-án kibocsátott 9330/1938. Me. rendelet187 a javaslatokból nem vett át semmit, s lényegében az 1910-es közigazgatási beosztás megtartásával a vármegyerendszert állította újra föl. A rendelet kihangsúlyozta az így létrejött rendszer ideiglenes voltát - amit legalábbis kétségessé tett, hogy a végleges rendezés idejének meghatározásáról nem esett benne szó.188 A kormányhatalom erősítését és az önkormányzatiság szűkítését jelentette az a rendelkezés, hogy az újonnan megszervezett közigazgatási állásokra — szintén „ideiglenesen" — a belügyminiszter, illetve a főispán nevezhetett ki tisztviselőket.18 9 Sa-186 Ez a közigazgatás szinte minden terén megnyilvánult. A közegészségügyről szólva egy orvosszakíró így nyilatkozott: „Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a visszatért magyarsággal az egységet minden vonatkozásban meg kell teremteni.... A Felvidék intézményeinek elszigetelt fenntartása elvetendő." (Zemplényi Imre: Aktualitások. Orvosi Hetilap, 1938. 52. 1269-1271) Ugyanez volt tapasztalható egyházi téren is. (Körlevél a megnagyobodott Magyarország valamennyi református egyházközségéhez, gyülekezetéhez, lelkipásztorához, presbitériumához, tisztviselőjéhez, egyházi és iskolai hatóságához. 1938. karácsony; Jegyzőkönyv a magyarországi református egyház püspökeinek és főgondnokainak, valamint a felszabadult felvidéki református egyházkerületek püspökeinek és főgondnokainak Budapesten, 1938. december 9-én tartott együttes értekezletéről. Felvidéki segélyügyek. Ref. Zs. Lvt., Külügyi Bizottsági Iratok, 2. f. 172. doboz.) A református egyház 1939. március l-jén megnyitott zsinatának 3. napján döntött az egyesülésről, amit a kormányzó június 30-án hagyott jóvá. (Magyarországi rendeletek tára — továbbiakban Moi. Rend. T. —, 1939. 1883-1887.) A római Szentszék a Dioecesium fines bullával (1939. július 19.) a visszacsatolt területek egyházjogát szintén a Trianon előttihez hasonlóan rendezte; utóbbi esetben egyébként feltűnő a döntés szokatlan gyorsasága. (Beke Margit: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások 1919-1944. München-Budapest, 1992. Π. 217.) 187 9330/1938. Me. A visszacsatolt területek közigazgatásáról. Uo, 1938. X. füzet. 2910-2914. 188 Az ideiglenesnek nevezett rendszert a későbbi rendeletek — kisebb módosításokkal — véglegesítették (a legjelentősebb változtatást az 1710/1939. Me. rendelet — Mo. RT. 1939. 24-26. — eszközölte, amely a kiegészült vármegyék törvényhatósági bizottságaiban a Felvidékről delegált tagok számát arányosítva megemelte). 189 Megjegyzendő, hogy a „választás vagy kinevezés" tárgykörében ekkor már csaknem évtizedes elkeseredett vita dúlt a közigazgatástudomány művelői körében, amely pont ezekben az években — az állam elfogulatlanságára és a szakértelemre való tekintettel — a kinevezés irányában kezdett eldőlni, elsőnek épp a szociális munkatereken. (Mártonffy Károly: A magyar közigazgatás megújulása. Budapest, 1939. Weis István: A magyar közigazgatás megújulása. Magyar Szemle, 1940. január, 42-48. Gogolák Lajos: A közigazgatás összműködésének biztosítása és a szociálpolitika. In: A magyar szociálpolitika feladatai, im. 453.)
