Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 591 tiltakozása ellenére a korábbi rendszertől eltértek abban is, hogy az alanyi jogosultságot általában nem ismerték el, mindössze a rászorultságra voltak tekintettel.13 4 A munkanélküliek készpénzes támogatása azonban még e szerény keretek között is alig másfél hónapig tartott. Lényegesen nagyobb összeget szántak a csehszlovák hadsereg által behívott és még le nem szerelt katonák hozzátartozóinak megsegítésére, ám a családi segélyek összege nem érte el az impériumváltás előtti szintet.13 5 A visszacsatolt területek katonai közigazgatása, de számosan a magyar közélet résztvevői közül is, erőteljesen sürgették a készpénzes segélyezéssel való mielőbbi felhagyást, különösen a tisztán munkanélküli segélyek esetében. Pótlására a magyarországi gyakorlatnak megfelelően ínség-, illetve közmunkák megszervezését tartották szükségesnek. A közel húsz éves, szinte dogmává kövesedett hazai elvvel, mely szerint a munkanélküliek ellenszolgáltatás nélküli támogatása munkátlanságra nevel, igen nehéz volt szembeszállni, jóllehet a szociális megbízottak többsége szükségesnek látta a csehszlovák hatóságok által meghonosított segélyezés — legalább átmeneti időre szóló — fönntartását. A sürgetések ellenére az ínségmunkák megszervezése egyre késett. Kassán ugyan — kellő propagandahadjárat mellett13 6 — 1938. november végén hozzákezdtek a nagypolitika eseményei miatt néhány hónappal korábban félbehagyott közmunkák folytatásához, ám ez a többi városban igen vontatottan haladt, főleg a pénzhiány miatt.13 7 A munkanélküliek foglalkoztatására szervezett közmunka erősen hasonlított az anyaországi munkálatokra: térrendezésből, hósöprésből, és más, anyagi beruházást nem igénylő tevékenységből állott.13 8 Eltérés a munkát végzők kijelölésében mutatkozott (a rendelkezésre álló ínségnapszám ugyanis sosem volt elegendő): az anyaországi, jobbára jut is, marad is elvvel szemben a szociális megbízottak választották ki a legrászorultabb családfenntartókat. A Magyar a Magyarért más formában is közreműködött az ínségmunkálatok végrehajtásában: egyéb fedezet nem lévén, javarészt saját költségvetéséből biztosította az azokra szükséges összegeket.13 9 A 134 Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 47. és Imrédy Béláné: „Magyar a Magyarért", im; A felvidéki tárcanélküli miniszter javaslata a szakszervezeti segélyek további folyósítása tárgyában (Bars-Hont vármegye Főispánjának iratai, SOA, Nitra, 123/1939.). Léva város számára Jaross még 1938. decemberében szerény 547 pengőt járt ki Imrédynél e célra. (A Magyar a Magyarért Mozgalom Léván mind szélesebb kereteket ölt. Bars, 1938. december 4.) 135 Minisztertanács (továbbiakban Mt.), 1939. február 4. MOL. K-27. 199. dob. 16. napirendi pont, tárca nélküli miniszter: A magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területekről a csehszlovák hadseregbe bevonultak családtagjainak segélyezése tb. 136 Számos felvidéki és anyaországi lap számolt be a kassai ínség munka megkezdésének „erkölcsjobbításáról". (Kassa — dolgozik! Új Nemzedék, 1938. november 27; Munkanélküli segély helyett ínségmunka. Felvidéki Újság, 1938. december 25.) 137 Komárom város közmunkaterve. AMM. Komárno, 1. dob. 25.182/1938. A kimutatás szerint a munkanélküliek száma (Cseh)Komáromban 1938. decemberében 2000 családfő volt. 138 Léva kivételével: ott a kiosztandó gyermekruhák megvarrásával és a Honvédségtől átvett használt bakancsok javításával foglalkoztatták a munkanélküliek egy részét. (Kisiparosok megsegítése. Bars, 1938. december 4.) 139 Megjegyzendő, hogy a Minisztertanács 1938. december 6-i ülésén beleegyezett a felvidéki útépítésekre szánt 200.000 pengő előirányzat nélküli kiadásba vételére, (az indokok közt a munkanélküliség első helyen szerepelt), ám ennek kiutalása több hónapot váratott magára. (MOL K-27. 198. dob.)
