Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
584 HÁMORI PÉTER sánál „húsz éven át tanúsított odaadó nemzethűségük", továbbá „a cég keresztény és magyar jellege" volt a legfőbb szempont. A Hangya Szövetkezet minderre 5%, a kereskedők pedig 8% hasznot számolhattak fel. A tárgyalások során a Pénzügyminisztérium képviselője ebbe csak hosszas alkudozás és — úgy tűnik — Imrédy személyes intervenciója nyomán ment bele, de azt még így sikerült elérnie, hogy a Hangya másfél milliós állami forgótőke-célkölcsönét egymillióra szállítsák le. Ugyancsak az értekezlet szögezte le, hogy élelmiszer-segélyeket csak a rászorulók kaphatnak, mások csak fizetés ellenében részesülhetnek ellátásban.9 1 A Magyar a Magyarért a Felvidék visszacsatolása után A gyűjtés szervezésével egy időben, október első hetében megkezdődött a leendő járási és városi szociális megbízottak kiválogatása is. Mindenekelőtt az együttműködő társadalmi szervezetektől kértek szakértőket, s október 8-ára a 41 nevet tartalmazó listát Imrédyné eljuttatta a Miniszterelnökség V Osztályára, Kovrig Bélához. A névsor egyszerre árulkodott Imrédyné (és Kovrig, sőt talán a miniszterelnök) társadalmi kapcsolatairól és vonzódásairól, és a (valamelyes) szociális szakértelemmel bírók hazai szűk köréről. A Vöröskereszt 10 munkatársán túl 16 szerzetesnővér, közöttük a széles körű társadalmi, sőt aktív politikai szerepvállalásáról ismert Szociális Testvérek Társaságának 9 tagja kapott megbízólevelet (utóbbiak mellett szólt az is, hogy Kassán és a balparti Komáromban évek óta vezették a szegénygondozást92 ). A kiválasztott 41 megbízott szakértelme az esetek többségében — szemben az anyaországi vármegyék szociális tanácsadóival9 3 — nagyjából-egészéből megfelelt a követelményeknek. Nehézséget jelentett azonban, hogy — éppen képzettségük révén — valamennyien „felelős állásban lévő hölgyek" voltak, „akik csak szabadságot kaptak arra, hogy ezt a pár hétig tartó munkát elvégezzék és azután visszatérnek régi munkahelyükre."9 4 A Magyar a Magyarért Mozgalom szervezése a Felvidék visszacsatolni szándékozott részén az anyaországival párhuzamosan is megkezdődött, teljes illegalitásban. Mindenekelőtt a tényleges szociális helyzet és szükségletek pontosabb megismerésére tettek kísérlet.9 5 A próbálkozások azonban igen csekély eredménynyel jártak, különösen, miután a csehszlovák hatóságok megszigorították a határvédelmet, és a mozgósításra hivatkozva gyakorlatilag megtiltották az államhatár átlépését.9 6 91 Uo. 92 Imrédyné személyesen kérte föl a rendalapító és tartományfőnököt, Slachta Margitot az együttműködésre. A Szociális Testvérek Társaságának Levéltára (továbbiakban SzTT. Lvt.), 655. és Munkajelentés, 1938. Uo, 1002a/38 93 Gádoros Miklós: A magyar szociális közigazgatás felé. Szociális Gondozás, 1938. július-augusztus, 61-65. 94 Imrédy Béláné rádióbeszéde a „Magyar a Magyarért" mozgalomért. Népszava, 1938. november 3; „Magyar a Magyarért"! Új Nemzedék, 1938. november 3. 95 A Magyar a Magyarért megalakulása. AMM Komarno, II. adm. 1. dob. 24.412/1938; Magyary Zoltánné Techert Margit im. 96 Külügy- és belügyminiszteri átiratok a csehszlovák belső helyzetről, 1938. MOL. K-28. 59. tétel. 1938. szeptember 22.
