Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
578 HÁMORI PÉTER nyugalomra intette az egyetemi diákköröket és bajtársi szervezeteket, együttműködésre kérte fel az egyházakat5 1 - mindez azonban csak részsikert hozott.5 2 A Magyar a Magyarért Mozgalom megszervezését motiváló okok sorában fontossági sorrendben az utolsó volt, de szerepelt a külföldi magyarság rokonszenvének — és részben anyagi támogatásának — az elnyerése is: ennek érdekében a gyűjtést az emigráció körében is igyekeztek megszervezni.5 3 Október közepén a Mozgalom Központi Irodája sorban megkereste a számbajöhető egyesületeket, különösen pedig az egyházakat és fölvázolta a Felvidék megsegítésének tervét.5 4 Az iratokból egyértelműen kiderül, hogy ekkor még csak a gyűjtés ténye volt eldöntött kérdés. Országos gyűjtéseket már korábban is számos alkalommal szerveztek a két világháború közti Magyarországon, általában meglehetősen vegyes eredménnyel. Az 1922-es ínségakció a helyi közigazgatás határozott fellépése miatt — melynek hátterében a belügyminiszter határozott, sőt fenyegető hangú körrendeleteinek sorá állott5 5 — viszonylag sikeresnek volt tekinthető, ám az ennek mintájára a kormányzóné védnöksége alatt évről-évre lebonyolított karácsonyi gyermekfelruházás már csekélyebb eredményeket tudott felmutatni.5 6 51 Serédi Jusztinián esztergomi érsek — a Püspöki Kar 1938. október 4-i ülésére hivatkozva — elrendelte, hogy a magyar papság szabad miséit „a Hazáért ajánlja föl", és hogy minden nagymise után ugyanezen szándékra a Szent István Társulat által szétküldött imát imádkozzák. (Circulares litterae diocesanae anno 1938. Strigonii, 1938. VIII.) A református egyházvezetés körlevélben szólította föl lelkészeit, hogy a szószékről a nemzet egységét hangoztassák: „E lelki egységnek először is abban kell megnyilvánulni, hogy egy emberként álljunk felelős vezetőink mögött. Az ország élére olyan férfiakat állított Isten, akik bármely nemzetnek becsületére válnának, s náluk sem jobb magyarokat, sem bátrabb férfiakat, sem bölcsebb vezetőket nem kell keresnünk.... Lélektanilag bármennyire érthető legyen is hevesebb kedélyek és tájékozatlanabb elmék hirtelenkedő felbuzdulása, az élet-halál harc mai stádiumában nem lehet elképzelni nagyobb vétket a nemzet védereje ellen, mint ha a nemzet képében viaskodók álláspontját oktalan és gyanúsító kritikákkal gyengítjük." Ugyanakkor arra is intette a lelkészeket, hogy a fegyveres megoldást még csak szóba se hozzák, mint lehetőséget, mert ehhez az épp hogy csak fejleszteni kezdett Honvédség túl gyenge. 6813/1938. körlevél, im. 52 Hogy gyakorta került homok a gépezetbe, azt jól jelzi, hogy még az Actio Catholica országos főtitkára is a teljes és fegyveres revízió mellett foglalt állást. (Közi-Horváth József: Honvédségünk szabadítsa fel a Felvidéket! Győri Hírlap, 1938. szeptember 23.) 53 Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 24. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a teljes befizetett összegnek mindössze 3.24%-a érkezett külföldről, ennek 82%-a az USA-ból. 54 Felvidéki segélyügyek. Lvt., Külügyi Bizottsági Iratok, 2. f. 172. doboz; Esztergomi Prímási Levéltár (továbbiakban EPL), Serédi Jusztinián egyházkormányzati iratai, 4432/1938. (Körlevélként Id.: Ciculares im. IX.) A kormányzóné felhívása: hozzunk meg minden áldozatot a Felvidék nyomorának enyhítésére! Magyarság, 1938. október 15. 55 „Nemcsak a magyar társadalomnak a becsülete van ehhez hozzákötve... hanem a magyar közigazgatásé is, amelynek most kell megmutatnia, hogy nemcsak rendészeti tennivalóiban tud helytállni, hanem hogy szociálpolitikái felfogásában is felemelkedett arra a színvonalra, amelyet a nehéz idők követelnek." „A tehetősebbeknek, de általában mindenkinek, akinek csak vesztenivalója van, ezért nem csak az ínségesek iránt, de önmaga iránt is tartozó elemi kötelessége az, hogy az ínség enyhítésének anyagi fedezetéhez adományaival hozzájáruljon." 6102/1922. Bm. Az Országos Inségenyhítő Mozgalom megszervezése. PmL. PPSK IV 401. b. 650/1922. 56 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának harmadéves jelentése. 1932. január-április. Pestvármegye Házinyomdája, Budapest, 1932; Vitéz Nagybányai Horthy Miklósné Főméltóságú Aszszony segítő actiója. PmL. PPSK. alisp. közig. ir. IV 408. b. 45.552/1938/
