Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 579 Belátva, hogy az amúgy is túlterhelt, s a mozgósítás miatt létszámában is megfogyatkozott közigazgatási kart az országos gyűjtés munkájával tovább terhelni a siker reményében nemigen lehet, a frissen megszervezett Központi Iroda a társadalmi egyesületek minél szélesebb körű bevonására és munkájuk összehangolására törekedett. Kovrig Béla javaslatára, Kádár Levente egyetértésével az Egri, más néven Magyar Norma szerinti adománygyűjtést tekintették követendő példának. Ennek lényege az volt, hogy a város (esetleg nagyközség) szociális célú, többnyire vallási alapon megszerveződött társadalmi egyesületeit munkaközösségben egyesítették, a területet gyűjtőkörökre osztották föl. Az egyes körökben a gyűjtést önkéntes, többnyire felsőbb társadalmi rétegekből származó hölgyek vállalták magukra, — névsoruk nemegyszer megegyezett a legnagyobb adófizetők névsorával, — akik személyükben bizonyos garanciát jelentettek az előre, többnyire egy évre elvállalt heti összegek tényleges befizettetése tekintetében. Szintén garanciát, vagy ha úgy tetszik, bizonyos pressziót jelentett az adakozók névsorának rendszeres közzététele, — aligha véletlenül sok helyütt a virilista-névsor publikálásával egy időben, — illetve az, hogy az adományt befizetők táblácskát helyezhettek ki boltjuk vagy lakásuk ajtajára, azon közölve a koldusváltság megfizetésének tényét. Evvel egyrészt környezetük tudtára adhatták áldozatvállalásukat, - másrészt pedig távol tarthatták a kéregetőket.57 Az általában bevált gyűjtési módszerből a Magyar a Magyarért Mozgalom a nyilvánossága miatt hasznosnak bizonyult előre megajánlást — a rövid időre tekintettel — nem hasznosíthatta. Szintén le kellett tenni arról, hogy községenként, városonként, vagy akár törvényhatóságonként külön tartsák nyilván a pénzöszszegeket, mert ez országos szinten áttekinthetetlen lett volna. Ε helyett központi pénzintézetként az Országos Földhitelintézet kezelte a Mozgalom folyószámláját, a helyi közigazgatási hatóságokat is tehermentesítve.58 A pénzgyűjtés 1938. november 2-án Budapesten kezdődött meg. A Székesfőváros 32 szociális egyesülete már október közepén munkaközösséget hozott létre erre a célra. Ebben — aligha véletlenül — túlsúlyt képeztek a katolikus szervezetek, ezen belül is a szerzetesrendek, míg a diakonisszák vagy az izraelita felekezet chevra kadisa-egyesületei — valószínűleg meghívás híján — távol maradtak. Arra ugyanakkor igyekeztek ügyelni, hogy a korban oly fontosnak számító felekezet-semlegességet (bár ha csak látszat szerint is) megtartsák, éppen ezért a koordinálást a Vöröskereszt Szociális Osztálya végezte.5 9 A Székesfővárost összesen 4370 (más adat szerint 45006 0 ) körre osztották föl, ugyanennyi gyűjtőhölggyel. A Magyar Norma módszerét átvéve matricákat is nyomtattak, amit az adományozó lakás- vagy boltajtajára helyezhetett el.6 1 Emellett fölkérték az egyházakat is, hogy vasárnapi miséiken, istentiszteleteiken a lelkészek külön is szóljanak a 57 Hámori Péter: Az Egri (Magyar) Norma. Kísérlet a magyar szegény (koldus-) ügy rendezésére. In: Fuga temporum. Emlékkönyv Eperjessy Géza 70. születésnapjára. Szerk.: Závodszky Géza. ELTE TFK Budapest, 1997. 257-286. 58 Országos Földhitelintézet Titkárság, MOL Ζ 132. 1938. október 25. 59 Imrédy Béláné: „Magyar a Magyarért", im. 60 Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 23. 61 Új Nemzedék, 1938. november 6.