Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
572 HÁMORI PÉTER Mindezzel szemben a magyar szociálpolitika az ipari munkavállalók társadalombiztosításán túl vajmi keveset tudott szembeállítani.2 3 Az elkésettség, a szociális elmaradottság tudata, párosulva a társadalompolitika, sőt, az egész politikai rendszer azonnali átalakításának követelésével, az Imrédy „holdudvarát" alkotó fiatal, többnyire katolikus nemzedékre (a Fiatal Magyarság körére és a nyomába lépő KALOT-ra, EMSzO-ra, Hivatásszervezetre) évek óta jellemző volt.2 4 Ez a csoport — s maga a miniszterelnök is — a Csehszlovákiában rendezendő esetleges népszavazásra a két társadalom fejlődésének és az azt befolyásoló állami politikának nagyságrendbeli különbségei miatt aggodalommal tekintett. Ugyanakkor reménykedtek is: reménykedtek abban, hogy reformjavaslataikat a liberális-konzervatív erők — a revízió sikere érdekében — elfogadják. Biztató jel volt, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter — aki a kormányban Bethlen bizalmasának számított és szemben állt Imrédy számos törekvésével — 1938. nyarán lépéseket tett a magyar társadalom állapotának felmérésére, a szükségletekkel való szembesülésre. Ezzel nagyjából egy időben a törvényhatóságokat kötelezték közjóléti előadói állás szervezésérére, a községi jegyzők mellé pedig közel ezer szociális titkárt neveztek ki, akiknek legfőbb feladata a község szociális viszonyainak feltérképezése volt.25 A belügyminiszter azonban még ennél is tovább szándékosított számukra. (1919/282 törvény: Zákon ze dne 23. kvétna 1919. ο úlevách pri prijímáni legionárű dostatnylch úradü. Sbírka, 1919. C. LX. 394. és 1919/462. törvény: Zákon ze dne 24. cervence 1919. ο prpűjcování mist legionárüm. Uo, C. XCIII. 647-648.) 23 Talán a legnagyobb elmaradást a földosztás mellett a munkanélküliek ellátatlansága, a számukra szervezett ínségmunkák elégtelensége okozta (Baksay Zoltán: A munkanélküliség felszámolására irányuló hatósági elképzelések és intézkedések az ellenforradalmi Magyarországon. Századok, 1987. 6. 1119-1175). Megjegyzendő, hogy Csehszlovákiában is szerveztek a munkanélküliség leküzdésére közmunkákat — elfogadásuk a segély előfeltétele volt — ám azok csak kiegészítő jelleggel bírtak. (Kovrig Béla: A munka védelme... im. 30.) 24 Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon, 1924-1944. [Budapest?], 1993. 144-1.54; Vida István: Egy korszak mérlegéhez. In: Félbemaradt reformkor. Miért maradt el az ország keresztény humanista megújítása? Róma, 1990. 9-18; László T. László: Szellemi honvédelem. Róma, 1980. 21-32; Hámori Péter: A katolikus jobboldal eszméi. Valóság, 1996. 2. 100-106. Ε szellemi irányzat és politikai csoport programadásának leginkább talán Fodor Ferenc cikke tekinthető. (Fodor Ferenc: Felforgatók vagyunk-e? Fiatal Magyarság, 1931. december 1. 133-134.) A csehszlovákiai magyar lapok — a baloldaliakat leszámítva — egyébként Imrédy társadalompolitikai törekvéseit meglehetős rokonszenvvel ismertették. (Imrédy a szociális Magyarországért. Prágai Magyar Hírlap, 1938. október 28.) 25 88.041/1938 Bm. biz. A közjóléti igazgatás megszervezése a vármegyékben. PPSK. IV 408 b. 53133/1938; 86.500/1938 Bm. Községekben és körjegyzőségekben a szociális feladatok ellátására községi kisegítők alkalmazásáról. Budapesti Közlöny, 1938. július 22. Az intézkedések, amiket Imrédy még Kaposváron ígért meg, s amelyek egyszerre szándékoztak segíteni a jegyzők munkáját és csökkenteni az értelmiségi munkanélküliséget, a közvélemény részéről — még a konzervatív és a szociális törekvésekkel szemben a legteljesebb mértékben bizalmatlan OMGE részéről is — teljes támogatásra talált (Szociális munka és gazdasági tanácsadás. Köztelek, 1938. 81-82, 811-812. A községi szociális feladatok ellátásának megkönnyítése. Községi Közlöny, 1938. augusztus 14. 546-547; Ezer szociális titkár. Katolikus Szemle, 1938. szeptember 568-569; A jegyzők és a szociális titkárok. Népszava, 1938. november 30.) Furcsa mód kritika inkább a jobboldalról, az ifjúkatolikusoktól érkezett, akik — joggal — hiányolták a kinevezettek szociális szakértelmét. (Gádoros Miklós: A magyar szociális közigazgatás felé. Szociális Gondozás, 1938. július-augusztus. 61-65; Tegzes László: Mit várhatunk a szociális titkároktól? Fiatal Magyarság, 1938. december 22. 207-208; december 29. 214). A községek szociális állapotának felmérése céljából a jegyzőknek —· a kinevezett szociális titkárok segítségével
