Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
A LENGYEL-SZOVJET HÁBORÚ ÉS A FRANCIA KÜLPOLITIKA 545 területeket (Kelet-Galícia, Holm), megelégedett a maradékkal.46 Három nappal később katonai egyezményt írtak alá, amely szerint a felek a jövőben szövetségesnek tekintik egymást.4 7 Ami az ukrán hadsereget illeti,4 8 Petljura közvetlen ellenőrzése alatt állt az 1.500-2.000 főből álló Udovcsenko csoport; a Zielinski hadosztály mintegy 6 ezer embere, amely Petljura nagy reménysége, mivel ezt az erőt tekintette a hadseregépítés magjának. A hadosztályt a Németországból, Ausztriából és Csehszlovákiából hazatért ukrán hadifoglyok alkották, s április elején Breszt-Litovszk környékén állomásoztak. S volt még egy 1.200 főből álló, a kiképzőközpont szerepét ellátó csoport. Ezen kívül Pavlenko irányítása alatt a Dnyeper bal partján működött Petljura korábbi hadseregének maradéka, mintegy 10 ezer fővel. Ez a csoport tábori tüzérséggel, nehézfegyverekkel és rádióállomással is rendelkezett. A francia haditengerészet áprilisi összefoglaló jelentése49 azonban arról tudósított, hogy Petljura presztízse csökkent Ukrajnában a lengyeleknek tett engedmények miatt. Az ukrán nemzeti érzés viszont jelentősen növekedett. Lengyelországnak 350 ezer fős hadserege volt a Dvinszk és a Dnyeszter közötti térségben,5 0 valamint 100 ezer fős stratégiai tartaléka. A lengyel katonai erő három részből tevődött össze: a régi osztrák és német ezredek valamint a Haller hadsereg.5 1 Ez utóbbi francia modell alapján szerveződött, s a tisztikar mintegy 10%-a francia volt. A 22 hadosztályba szervezett lengyel hadsereg 20 hadosztálya mintegy ezer km-es vonalon helyezkedett el keleten, másfél hadosztály a litván fronton, fél hadosztály pedig Németországgal szemben volt található. A francia vezérkari jelentés kitért arra is, hogy lehet-e számítani azokra az államokra, amelyekkel az antant a bolsevizmus terjedését meg akarja gátolni. Finnországra egyértelmű nemet mondott, mert itt a be nem avatkozás elve erősödött meg. A 35 ezer fős észt haderő annyira bolsevizálódott, hogy képtelen az ellenállásra. A litvánok visszavonták a bolsevikok elleni együttműködési ígéretüket, s egyedül a 20 ezer fős lett erő található meg a fronton (a Walmar-Paczor vonalon). Grabski, a szejm külügyi bizottság elnökének az volt a véleménye, hogy a közelgő konfliktus tárgyalásokkal is rendezhető, de Pilsudski nem osztotta ezt a nézetet. Meg volt győződve, hogy ésszerű, s a lengyelek számára elfogadható béke nem biztosítható addig, amíg a Vörös Hadsereg veretlennek érzi magát, s abban egyezmény született, melyben a lengyelek elismerték az egykori orosz Ukrajna függetlenségét, és katonai segítséget ígértek. Ennek fejében az ukránok lemondtak Kelet-Galíciáról és Nyugat-Volhiniáról, cserébe a lengyelek autonómiát ígértek. Az ukránok augusztus 31-én visszafoglalták Kijevet, de hamarosan Gyenyikin foglalta el, majd ismét a bolsevikok kezébe került. 1919. december 2-án az ukránok katonai tsegítséget kértek a lengyelektől. 46 SHAT 7N2988 Compte-rendu de Renseignments N° 12 du 10 mars au 10 avril 1920. Varsovie, 17 avril 1920. N° 587/2. aláírás: Henrys, chef de la Mission Militaire Française en Pologne. Komarnicki: 574. Varga Lajos: Ukrajna, Szovjet füzetek VII. Budapest 1993. 32-33. 47 Ε szerint a lengyelek a Dnyeperig nyomulnak előre, s a folyó jobb parti részének harcaiban vesznek részt. 48 SHAT 7N2988 Comte-rendu N° 20 du 10 mars au 10 avril 1920. Varsovie, 1er avril 1920. N° 588/2. 49 SHM Série Ab vol. 35. Constantinople, 13 mai 1920. Comptes-rendus mensuels de l'Armée d'Orient. Compte-rendu du 1er au 30 avril 1920. N° 367/3. 50 SHAT 7N2988 Compte-rendu de Renseignements militaires N° 22. Pologne. 28 avril 1920. 51 A Haller hadsereget még 1919-ben Franciaországból vasúton hazaszállították. Goyet: 51.
