Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
544 Varsó magatartásának megmerevedésében szerepet játszott Patek sikertelen nyugat-európai útja, melyből azt a következtetést vonta le, hogy a lengyelek csak magukra számíthatnak. Ezért 1920 februáijától a kormány hozzákezdett a békefeltételek megfogalmazásához, s közben március elejére egy hadsereg-újjászervezési terv is elkészült, számolva a béketárgyalások sikertelenségével. Szerepet játszott a bolsevik katonai készülődés és a propaganda, melyet Pilsudski úgy értékelt, hogy a szovjet vezetés fenyegetéssel akarja a megállapodást kikényszeríteni. „Soha nem kötünk békét nyomás alatt" - nyilatkozta a Le Petit Parisien-ben március 6-án a lengyel államfő.41 1920 februárjában Saposnyikov ezredes, a Vörös Hadsereg vezékari főnökének helyettese valóban kidolgozott egy hadjárattervet Lengyelország ellen, mely szerint Tuhacsevszkij északon, Jegorov délen támad, s az egész hadjárat Kamenyev irányításával zajlik. Sikorski szerint a szovjet vezetés a hadiipar és a közlekedési útvonalak helyreállításán fáradozott, Trockij pedig 1920 januárjában határozott kijelentést tett a burzsoá Lengyelország lerombolására.42 A szovjet katonai készülődést erősítette az a tény is, hogy 1919 decemberében a szovjet csapatok bevonultak Kijevbe. Varsó számára nyugtalanító volt, hogy a határok tisztázatlanok, s a szovjetek kis Lengyelország terve sem egyezett a lengyel ambíciókkal. Pilsudski ezért igyekezett erősíteni a lengyel hadsereg pozícióját a poléziai fronton, melynek eredménye a március 6-án, elfoglalt Mozyrz-Kalinkowicze vasútvonal volt. Ezzel elvágták a Vórös Hadsereg északi és déli szárnyát egymástól, s jó helyzetet teremtettek az áprilisi, Kijev elleni offenzívához. Március 13-án Varsó jegyzékben ismertette a lengyel békefeltételeket az antant képviselőinek. Ezek között szerepelt az 1772-es határokhoz való visszatérés, Lengyelország részesedése az Orosz Állami Bank aranytartalékából az 1914 augusztus 5-i mérleg szerint, az archívumok és a könyvtárak visszaadása, valamint a békefeltételek ratifikálása az általános választójog alapján megválasztott nemzetgyűléssel.43 Rádió útján Moszkva is hasonló javaslatokat kapott Varsótól.4 4 A lengyel feltételekért Nyugaton nem lelkesedtek. Lloyd George március 29-én az alsóházban azt hangsúlyozta, hogy a lengyeleknek meg kell egyezniük a szovjet kormánynyal. Millerand pedig attól tartott, hogy a lengyel-szovjet konfliktus veszélyezteti a Németországgal szembeni ellensúly szerepet. A Kapp-puccs miatt szintén a fegyveres összetűzés elkerülése volt az antant hatalmak érdeke. Pilsudski úgy érezte, a nyugat sorsára hagyja a lengyeleket, ezért a már említett diplomáciai és katonai lépések mellett március elejétől az ukrán vonalat is felerősítette: Varsóban tárgyalások kezdődtek Petljurával. Az ukrán vezető a lengyelek segítségét elsősorban a Dnyepertől nyugatra eső területeken kérte, hogy kiűzzék a szovjet erőket. Április 21-én a felek politikai megállapodást kötöttek. Ebben hangsúlyozták Ukrajna jogát a politikai függetlenségre.45 Petljura azonban nem követelte a lengyel kézben levő 41 Komarnicki: 564. 42 Sikorski, Général de Division Le.: La campagne polono-russe de 1920. Payot, Paris 1928. 263. 43 Venner, Dominique: Histoire de l'armé rouge 1. La révolution et la guerre civile, Pion, Paris, 1981. 228. Goyet, Pierre Le: France-Pologne 1919-1939. De l'amitié romantique à la méfiance réciproque, Éditions France-Empire, Paris, 1991. 24. Wandycz: 168. Karski: 52. 44 SHM SSj vol. 114. Bulletin de Renseignments N° 1181 du 15 octobre 1920. 45 Ukrajna 1918.január 22-én szakadt el Oroszországtól. Ezután kirobbant egy bolsevik-ukrán háború, s 1919. február 19-én Kijev a bolsevikok kezébe került. Május 27-én ideiglenes lengyel-ukrán
