Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
538 nem igazán érdekli Lengyelország", ezt válaszolta: „A lengyel nép Európának mindig is kellemetlenségeket okozott". Ε kifogásait azzal magyarázta, hogy a lengyelek német területeket akartak megszerezni, Galíciában pedig arra törekednek, hogy nem lengyelek által lakott térséget vonjanak uralmuk alá. Clemenceau ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy egy erős Lengyelországgal a szövetségesek és Németország között elkerülhető a háború. Ez persze nem azt jelentette, hogy London akadályozta, Párizs pedig támogatta a lengyel törekvéseket, hiszen az 1919-es esztendőben a francia politika is a fehér sikereknek rendelte alá a lengyel kérdést. 1919 őszétől azonban az angolok stabilizálni akarták a kelet-európai helyzetet. Ebben szerepet játszott az, hogy az Egyesült Államok szenátusa 1919. november 20-án elvetette a versailles-i szerződés ratifikálását, véget akartak vetni a forradalmi agitációnak az ázsiai gyarmatokon, s az orosz piac kínálta lehetőségek, valamint az angol gazdaság helyzete miatt London a gazdasági kapcsolatok helyreállítására törekedett a szovjethatalommal. Ebben az ügyben az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán képviselői 1920. január 16-án a Quai d'Orsay-n megbeszélést tartottak.18 A kereskedelmi kapcsolatok felvételét elsősorban Lloyd George szorgalmazta. A Clemenceau-nak átadott memorandumban az Oroszországgal szembeni szövetséges politika gazdasági vonásait fogalmazta meg. Mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a háború előtt az orosz birodalom a világ gazdasági stabilitásának egyik meghatározó eleme volt, s ezt az 1912-es orosz export adataival támasztotta alá. Hozzátette, hogy e kereskedelem fő partnere Európa volt, hiszen Németország kapta az orosz export 30%-át, Anglia a 21%-át, a franciák és az olaszok részesedése 10%, a skandináv országoké Hollandiával és Belgiummal együtt 17%, Ausztriáé pedig 5% volt. Az angol miniszterelnök ezután sorba vette, hogy az oroszokkal szemben milyen politikát lehet alkalmazni. Az adott helyzetet az jellemezte, hogy a szovjet kormányt nem ismerték el, s az országot gazdasági blokád fogja körül. Az utóbbi hetekben azonban - tette hozzá Lloyd George, a bolsevikok jelentős gabonakészletekhez jutottak, megszerezték a donyeci szénmedencét, övék a Volga torkolata, s ezzel hamarosan kezükbe kerülhet a Kaszpi-tenger olajkészlete is. Visszavehetik Gyenyikintől Rosztovot, ahol vasúti kocsikat javítanak, s így rövid időn belül a szállítási lehetőségek jelentős javulása várható Oroszországban. Ha pedig békét kötnek Észtországgal és a többi balti állammal, a blokád értelmetlenné válik, illetve csak háborúval lehet fenntartani. De még ez utóbbi esetben sem lehet megakadályozni az áruk beáramlását a németektől vagy máshonnan Szovjet-Oroszországba. A jelenlegi helyzettel szembeni egyik változat Lloyd George szerint a szovjethatalom elismerése. Tisztában volt azonban azzal, hogy ezt politikai okok miatt a szövetségesek közül nem támogatja mindenki, ezért javasolt egy áthidaló megoldást: szüntessék meg a blokádot, s ne akadályozzák a kereskedelmet Oroszországgal. Ez utóbbit szerinte 18 MAE Papiers d'agents-Archives privés (PA-AP), 118-Millerand vol. 71. ff. 15-37. Az Egyesült Államokat Hugh Wallace, Angliát Lloyd George, Franciaországot Clemenceau, Olaszországot Nitti, Japánt Matsui képviselte. Jelen volt még többek között angol részről Maurice Hankey és Philippe Kerr, Amerikából Harrison, Franciaországból Berthelot, Dutasta és Kammerer. A jegyzéket a francia Mantoux készítette.
