Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Varga János: Utolsó kísérlet a román-magyar megegyezésre 1849 nyarán I/33
50 VARGA JÁNOS nézze át, hogy hű-e a fordítás, nincs-e benne tévedés, azután néhány óra alatt 5000 példányban nyomassa ki azzal a címmel, hogy „Az országgyűlés határozata a Magyarországban lakó nemzetiségekre (kiemelés tőlem - V J.), s a görög szertartású vallásra nézve, melyet a ház közegyezéssel hozott a miniszterelnök indítványára". Intézkedett arról is, hogy Török kiknek és hány darabot küldjön a példányokból. Hangsúlyozottan kérte a kormánybiztost: lássa el pénzzel Murgut, adjon melléje „becsületes, democraticus hív oláh hazafit, ki bírja a szó hatalmát", eszközölje, hogy Murgu biztonságosan elmehessen láncúhoz, és egyáltalán: „használja fel e drága alkalmat, hogy a román nép megnyeretvén, fegyverét tüstént a közös ellenség ellen alkalmazhassuk".52 Ugyanezen a napon a Közlöny vonatkozó — 162. — számát terjesztés végett megküldte a román területeken működő valamennyi kormánybiztosnak. Fülep Lipót krassói alispán-kormánybiztosnak külön is a lelkére kötötte, hogy fordításban és magasztos bevezetéssel ellátottan nyomassa ki, osztassa szét a karánsebesi határőrvidék, sőt a Havasalföld románjai közt, akik hasonlókat kívántak a magyaroktól, de juttassa el „a lázadó oláhok táborába" is.5 3 Fülep végrehajtotta Szemere utasítását. Valószínűsíthetően az ő tevékenységének eredményeként szerveződött az a krassói románokból álló küldöttség, amely Molnár Ferdinánd ezredesnek, a hadügyminisztérium elnöki osztálya főnökének Aulich hadügyminiszterhez augusztus 8-án tett jelentése szerint előző nap indult Lúgosról láncúhoz. Molnár megjegyezte: a Iancu alatt álló románok rokonszenvéről nem szabad vérmes reményeket táplálni, mert a tapasztalat szerint ezek az emberek csak taktikáznak és valószínűleg arra hajlanak, amerről előnyöket remélnek. Molnár nem tájékoztat a küldöttség összetételéről és eleddig a deputáció eljárásáról és annak végeredményéről sincsenek ismereteink. Az ezredes szövege azonban nem hagy kétséget az iránt, hogy ebben az esetben is egyfajta békítési kísérletről volt szó.5 4 Csak három román képviselőről: Vladról, Gozmanról és Murguról tudjuk biztosan, hogy részt vettek a nemzetiségi határozatot elfogadó ülésen.5 5 Szemere a Töröknek szóló levelek kézbesítését Murgura, a Fülepnek szólóét Vladra bízta. A jelek szerint ez utóbbival ment Lúgosra Gozman is. Murgu felkereste Törököt Aradon és végrehajtották a Szemerétől kapott utasításokat. Arról lebeszélte Törököt, hogy vele tartson Erdélybe; feltehetően vállalta viszont a felhatalmazással Törökhöz intézett rendelet teljesítését, azaz a béketervezet láncúhoz juttatását, majd ő is Lúgos felé távozott. Később a hadbíróság előtt beismerte, hogy a fentiek 52 Uo. 1849:618. Szemere e levelét idézi I. Tóth Zoltán is (A Szemere-kormány nemzetiségi politikája, Magyarok és románok, Bp., 1966, 367-368.) 53 Körlevele és Fülephez intézett utasítása fogalmazványban uo. 1849:617. Az előbbit júl. 31-én német fordításban terjesztés végett elküldte minden olyan katonai parancsnoknak is, akik nemzetiségek-lakta területeken vagy ilyenek közelében állomásoztak (Damjanich, Vetter, Vécsey tábornokok és Kohlmann ezredes - Uo. 1849:622.). 54 MOL, Hadügyminisztérium, Általános iratok, 1849. Iktatatlan. Molnár aug. 8-án Lúgoson kelt jelentésének szövege (Gestern ist von hier an Ihn (ti. láncúhoz - V J.) eine Deputation der hierländigen Wallachen abgegangen) nem hagy kétséget afelől, hogy a szóbanforgó küldöttség augusztus 7-én indult a havasokba. 55 Őket említi meg a vonatkozó eseményeket elbeszélő szem- és fültanú: Hunfalvy a maga naplójában.
