Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Varga János: Utolsó kísérlet a román-magyar megegyezésre 1849 nyarán I/33
ROMÁN-MAGYAR MEGEGYEZÉSI KÍSÉRLET 1849 NYARÁN 51 után — bár védekezése szerint véletlenül —· kétszer is találkozott Bemmel, mégpedig Facseten és Muncselen. De csak a facseti találkozó időpontja ismert: augusztus 14-ről 15-re virradóra került rá sor, amelyet azután két újabb megbeszélés is követett. A muncseli találkozás idejéről és mibenlétéről eddig semmi biztos sem tudható. De az előzmények ismeretében, illetőleg a fejlemények rekonstruálása alapján valószínűsíthető, hogy augusztus 8-án vagy előtte és valóban véletlenül történt meg.56 1849 tavaszára a konstantinápolyi román emigránsok, de a párizsiak bizonyos köreiben is kialakult az a meggyőződés, hogy a románság nemzeti felszabadulása csak Moldva és Havasalföld forradalmasításával és felkeltése útján érhető el, ehhez pedig szükség van az erdélyi románok kezdeményező szerepet vállaló segítségére, ezért ez utóbbiakat ennek érdekében is ki kell a magyarokkal békíteni. Bálcescu éppen e békítési szándékkal és egy — a magyarok mellé rendelendő — román légió felállításának gondolatával érkezett a konstantinápolyiak megbízásából Magyarországra. Bem azonban, akinek Bálcescu május 16-án Mehádián előadta terveit, a magyar katonai sikerek tetőpontján úgy reagált a küldött elképzeléseire, hogy minek mindez, hiszen „van katonaságunk és vannak ágyúink". De mivel Bálcescu javaslatai politikai döntést igényeltek, Kossuthhoz küldte őt.5 7 Az oroszok erdélyi betörését követően Bem elhatározta, hogy a Havasalföldön állomásozó orosz erők lekötése és a mái" Erdélyben operálok utánpótlási vonalának elvágása végett Havasalföldre vonul annak lakóit fellázítani a cáriak ellen. Ez a már július 6-án írásba foglalt döntése5 8 találkozott mind Kossuthnak, mind Bálcescunak az óhajával, akinek a kormányzó bemutatta az altábornagy július 8-i és 9-i vonatkozó leveleit. Ezekben Bem tájékoztatta Kossuthot, hogy maga köré gyűjtve Moldva és Havasalföld Magyarországon menedékre talált román emigránsait, benyomul ezen országok valamelyikébe, és a Kossuthtól kapott parancs alapján annak lakóit az orosz iga lerázására szólítja fel. Hozzátette még, hogy e tervéről Omer pasát, a havasalföldi török parancsnokot már értesítette is. Időközben — július 13-án — Kossuth elfogadta a román légió felállításának — állományát egyelőre 1 zászlóaljra korlátozva — Bálcescu és Cesare Boliac által előadott tervét, a szervezés részleteit illetően azonban Bemhez utasította őket. A vonatkozó tartalmú, július 16-án Bemnek szóló parancsot, amely szerint Kossuth — amint ezt román tárgyalópartnereivel is közölte — nagyon szeretné, ha Bem, már csak a török hatalom színvallásra kényszerítése végett is, Oláhországba nyomulna, és ha az előhadat e légió zászlóalja képezné, maga Bálcescu diktálta le. A két román kérésére került a levélbe, hogy Bem az indulás előtt néhány nappal tanácskozzék velük a bevonulásról, mert ők előre akarnak menni a bevonulók fogadásának előkészítésére. Az viszont kifejezetten Kossuth óhaja volt, hogy a 56 Mindez az 1. sz. jegyzetben feltüntetett forrás (Hadt. lt. KKKG, 1851:657) irataiból derül ki, illetőleg rekonstruálható. Inkább feltételezhető, semmint kizárható, hogy Murgu volt a Molnár Ferdinánd által említett küldöttség vezetője és először e minőségében találkozott a Kossuth felszólítására Erdélyből a Bánságba — Lúgos irányába — tartó Bemmel; így helytálló lehet védekezésének ama pontja, hogy e találkozás a véletlen műve volt. 57 Erről Bálcescu május 20-i Mehádián keltezett levelében tájékoztatta Ghicat. (Ld. I. Ghica i. m. 267-269. 58 ,,1'entreai alors en Valachie pour y soulever le parte liberal" - írta Bem júl. 6-án Besztercéről Kossuthnak (MOL, OHB, Ált. ir. 1849:9459).
