Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533

TANULMÁNYOK Majoros István A LENGYEL-SZOVJET HÁBORÚ Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban A Párizs környéki békemű még be sem fejeződött, amikor kirobbant a lengyel-szovjet háború, amely egyszerre veszélyeztette Párizs Németországgal szemben formálódó ellensúly/rendszerét, és Európa biztonságát. Lenin 1920 októberében fogalmazta meg, hogy a Vörös Hadsereg győzelme esetén az a nemzetközi szisztéma, melyet Versailles-ban elkezdtek felépíteni, összeomlik. Lord Abernon1 ezért bizonyos joggal tekintette a Visztula melletti ütközetben a Vörös Hadsereggel szembeni lengyel győzelmet a világtörténelem legdöntőbb 18 csatája egyikének. A németekkel kötött béke a keleti lengyel határokat nem rendezte, s ez a helyzet számos konfliktust rejtett magában. Szovjet-Oroszország annak ellenére, hogy 1918. augusztus 29-én semmisnek nyilvánított minden Lengyelország felosztására vonatkozó egyezményt, polgári helyett kommunista berendezkedést látott volna szívesebben, mert az új lengyel államnak szánta a forradalmasodó Németországhoz vezető korridor szerepét. Lenin azért tartotta fontosnak a két ország találkozását, mert ez a polgári Európa végét, s a világforradalom kezdetét jelenthette volna. Ebből következően Moszkva a nyugati irányba való terjeszkedésben volt érdekelt, a lengyelek pedig abban, hogy ezt megakadályozzák. Varsó ezért egy erős, az 1772-es határokat visszaállító Lengyelországot akart, amely Németország és Oroszország közé ékelődve is képes függetlenségének a megőrzésére. Ez a törekvés, úgy tűnt, Párizs érdekeinek is megfelel, az angolszászok azonban olyan államot akartak, ahol csak lengyelek találhatók. A határait kereső Lengyelország tehát megosztotta a szövetségeseket, s magában hordozott egy lengyel-szovjet ellentétet is. A fegyveres konfliktus azonban először nem Moszkva és Varsó, hanem lengyelek és ukránok között robbant ki. A Monarchiában élő ukránok Lvovba összehívott nemzetgyűlése 1918. november 9-én kikiáltotta a Nyugat-Ukrajnai Köztársaságot, amely területileg Galíciát, Bukovinát és Kárpátalját foglalta magába. Levicki vezetésével egy kormányt is létrehoztak. Az űj állam azonban rövid életű volt, mert Bukovinát a románok, Galícia egy részét a lengyelek foglalták el, Kárpátalja pedig magyar fennhatóság alatt maradt. S bár a lvovi kormány november végén Tarnopolba költözött, képviselőit elküldte a párizsi békekonferenciára, ahol az ukrajnai, illetve a galíciai kérdést megpróbálták a diplomácia eszközeivel megoldani, miközben a térségben erre a katonák vállalkoztak. 1 A lengyel-szovjet háború idején Varsóba kinevezett brit követ. Karski, Jan: The Great Powers and Poland, 1919-1945. From Versailles to Yalta, London, 1985. 62.