Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Les Hongrois ét L'Europe: conquéte ét intégration (Ism.: Veszprémy László) II/511
511 TÖRTÉNETI IRODALOM dos-féle néhány ezer fős létszámnak is megfelelhet. De bármely adatsort is fogadjuk el, abban tökéletesen igaza van Zsoldosnak, hogy a várjobbágyság kis létszámú, szűk társadalmi réteg volt. Ebből pedig logikusan vonja le azt a fontos következtetést, miszerint — Mályusz Elemér felfogásától eltérően — a kis létszám esetén nem igazolható az, hogy a köznemesség tömegessé válásában a várjobbágyok nemesítése lényeges szerepet játszott volna. Hitelt érdemlően bizonyítja a szerző, hogy a váijobbágyok körében nem a spontán, illetve kollektív nemesítés, hanem az egyedi·, személyre szóló királyi nemesítés volt a jellemző, s a spontán nemessé emelkedés csupán kivételes jelenségnek számított. Gyökeresen új megállapításokra jut Zsoldos a várjobbágyi nemzetségek kérdésében is. Különösen értékes az a megállapítása, amely mások (így Karácsonyi János, Györffy György) alig egy tucatnyi várjobbágyi nemzetség létét elismerő felfogásával szemben azt tartalmazza, hogy a 13. századtól kezdve a váijobbágyok felső csoportjában, azaz az ún. szent király szabadjai között általánosnak mondható a nemzetségi szervezet kialakulása. Sokoldalú, szemléletes és meggyőző az az elemzés, amelyet a vátjobbágyság történetének utolsó szakaszáról végzett. A 13. század végétől a 15. század elejéig húzódó időszakról van szó. A királyi szervezet felbomlásával megszűnt az az intézmény, amely a várjobbágyság létezésének sajátos keretét jelentette. A várjobbágyok emiatt légüres térbe kerültek, de megpróbáltak alkalmazkodni az új helyzethez. Károly Róbert alatt ez lényegében sikerült is: magánfamíliába léptek, beépültek az új, nemesi megye apparátusába, s a társadalmi környezet még elismerte a nem létező királyi várhoz való fiktív tartozásukat földbirtoklásra vonatkozó jogcímként. Nagy Lajos idejében azonban megváltozott a helyzet annak következtében, hogy kiszorultak a megyei igazgatásból, és fokozatosan elvesztették önálló föld birtoklására vonatkozó jogállásukat. A nemesek ugyanis a királyi birtokok mellett szemet vetettek a várjobbágyok földjeire is, és e földek megszerzése érdekében tagadták, elvitatták a várjobbágyoktól önálló föld birtoklásához való jogosultságukat. Zsoldos mintaszerű terminológiai vizsgálata szerint a nemesek ezt azzal is kifejezésre juttatták, hogy a váljobbágyokat új elnevezéssel (iobagio castrensis) illették. Ezen terminus technicus iobagio szava az önálló földdel nem rendelkező jobbágyparasztokkal, a castrensis szó pedig a szintén birtoktalan várnépekkel azonosította a váljobbágyokat. Az e felfogás alapján indított nagy számú perek révén a nemesek a gyakorlatban sikeresen érvényesítették a váijobbágyi földek megszerzésére irányuló törekvésüket. Végül is Zsigmond korában, a 15. század elején a megmaradt váijobbágyok egy részének nemesítése, más részének paraszttá válása révén a vátjobbágyság véglegesen megszűnt létezni. Zsoldos igényes és jól felkészült szakemberhez méltóan a teljes szakirodalom felhasználásával és a lehető legteljesebb forrásanyag értékesítésével készítette el munkáját. Külön is dicséretes, hogy vizsgálataiba tömegével vonta be a kiadatlan okleveleket. Műve tanúsítja: a szerző kutatói magatartását a biztos forráskezelés, a logikus érvelés, a bátor kritika és az invenciózus gondolkodás jellemzi. Monográfiája — még a nemzetközi áttekintés és összehasonlítás szerfelett sajnálatos hiánya mellett is — kifejezetten nagyszerű alkotás. Ez után már nagyon nehéz lesz érdemben újat mondani a várjobbágyság históriájának bármely kérdésében is. Egészen bizonyos, hogy a könyv a magyar medievisztika maradandó művei között foglal helyet. Makk Ferenc LES HONGROIS ET L'EUROPE: CONQUÊTE ET INTÉGRATION Szerk.: Csernus Sándor és Korompay Klára Publications de l'Institut Hongrois de Paris. Paris - Szeged, 1999, 499 o. + 9 tábla. A MAGYAROK ÉS EUROPA: HONFOGLALÁS ÉS BEILLESZKEDÉS A szegedi József Attila Tudományegyetem és a Sorbonne Nouvelle - Paris III közösen rendezett 1997 júniusában a Párizsi Magyar Intézetben egy tudományos konferenciát a magyar honfoglalás és államalapítás évfordulója alkalmából. A kötet megjelenésére érdemes volt éveket várni, hiszen az utóbbi évek egyik leggondosabban és legigényesebben szerkesztett idegen nyelvű Magyarország-története látott napvilágot többek, így a Frankfurt KHT, NKÖM és a Soros-Alapítvány támogatásával. A kötet két nagy egységre tagolódik. Kristó Gyula (Szeged, JATE) rövid, az 1000. évi változások summázatát adó bevezető írása után az államalapítás előtti korra, illetve az időben az ezredfordulón némileg átívelő, a szomszédokkal való együttélésre vonatkozó tanulmányok kaptak helyet. Ezek sorában Zimonyi István (Szeged, JATE) a magyar őstörténet, és annak kutatási módszereit, Berta Árpád (Szeged, JATE) a magyar törzsi nevek türkből való magyarázatának elméletét,
