Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kristó Gyula: A tizenegyedik század története (Ism.: Thoroczkay Gábor) II/500
500 TÖRTÉNETI IRODALOM 1,1992:2. sz. 30-32.) a hiedelem megtörésére, de be kellett látnunk, hogy a kép a magyar kiadványokban az idők végezetéig a magyar harcos illusztrálására fog szolgálni. A kötetet terjedelmes irodalomjegyzék és képmellékletek zárják. Itt kell szóvá tennünk, hogy a kötet sokszor polemikus sokszor ironikus megjegyzéseit sokkal könnyebben lehetne követni, ha a szerző lábjegyzeteket használna, a fejezetenkénti irodalomjegyzék helyett. A legtöbb esetben a bírált, vagy éppen hivatkozott szerző neve csak az irodalomjegyzékből derül ki, vagy még onnan sem. Meglehet, hogy az elnagyolt utalás a „történészekre" annak eredménye, hogy korábban, 1996 táján a történészek hivatkoztak éppoly elnagyoltan, s érthetően igazságtalanul a „régészekre". íme, a frappáns válasz olvasható, csak a pontos hivatkozások megtalálása nem mindig egyszerű. A kötet, a bevezetőben ígérteknek megfelelően valóban számos új értelmezést és szempontot vet fel, s különösen a kalandozások korára vonatkozóan összefüggő, olvasmányos fejezetekben ismerteti meg az olvasóval. A kötet eredményeit — különösen a korábban méltatlanul mellőzött régészeti vonatkozású szakirodalmi hivatkozásokat — nemcsak a mediévisták nem, de a hadtörténészek sem kerülhetik meg. Veszprémy László Kristó Gyula A TIZENEGYEDIK SZÁZAD TÖRTÉNETE (Magyar Századok) Pannonica Kiadó, [Budapest] 1999. 182 o. Történetírásunk 20. századi történetében eddig hárman vállalkoztak a keresztény magyar állam első száz évének önálló kötetben való bemutatására. Váczy Péter 1936-ban megjelent német nyelvű monográfiája (Die erste Epoche des ungarischen Königtums) a korban divatos szellemtörténeti megközelítésben tárgyalta a királyság történetét Könyves Kálmán haláláig. A patrimoniális állam ábrázolása során a szerző olyan, napjaink középkortudománya által is helyeselt tételeket fogalmazott meg, mint az István-kori királyi vármegye területi egység voltát, a gregorianizmus előtti magyar királyok „mintegy pap"-i szerepfelfogását vagy a megyei királybírák döntő szerepét a korai magyar állam törvénykezésében. A második kötet is idegen nyelven, angolul látott napvilágot 1981-ben Kosztolnyik Zoltán texasi professzor tollából. A Five Eleventh Century Hungarian Kings Szent László uralmának végéig ábrázolta 11. századi uralkodóinkat, jó összefoglalását adva a hazai és külföldi szakirodalom vonatkozó megállapításainak, bár bírálatok is érték többek között Szent Gellért politikai szerepének túlhangsúlyozása miatt. A harmadik feldolgozást az itt ismertetésre kerülő monográfia írójának közeli munkatársa, Makk Ferenc szegedi egyetemi tanár tette közzé 1992-ben a Magyarország krónikája zsebkönyvsorozat második köteteként. A munka (A királyság első százada) Géza nagyfejedelem korától László haláláig mutatta be hazánk történelmét, s a magyar állam külkapcsolatainak frappáns ábrázolása mellett számos esetben az 1970-1980-as években szakmai körökben vitássá vált kérdésben (Aba Sámuel megítélése, a Szentkorona eredete stb.) is új megállapításokat hozott. A fentiekből is látható, hogy bár a magyar történelem egészét bemutató sorozatok (Millenáris magyar történet, Hóman Bálint és Szekfű Gyula munkája, a „tízkötetes" magyar történeti ÖÍ . efoglaló) bő terjedelemben ábrázolták hazánk államiságának első száz évét, s az államalapító uralkodó életét is számosan (Karácsonyi János, Hóman Bálint, Bónis György, Bogyay Tamás és különösen Györffy György) feldolgozták teljesen eltérő színvonalon és terjedelemben, önálló tárgyalásban csak viszonylag ritkán részesült az Istvántól Lászlóig (esetleg Kálmánig) terjedő időszak. Kizárólag a 11. század történetének szentelt munkát még Kristó Gyula sem tett közzé, jóllehet számos kiadást megért szegedi jegyzete, amely jócskán átdolgozva 1998-ban egyetemi tankönyvként is megjelent, a korszak minden fontos problémáját körüljárja, s akkor még nem is említettük idevonható többtucatnyi szaktanulmányát és ismeretterjesztő írását. A szerző a 12. századot már részletesen tárgyalta a „tízkötetes" általa írt részeiben (1984), a 13. — az Aranybullákkal jellemezhető — századról pedig eddig három kiadásban megjelent kismonográfiát tett közzé (1976, 1978, 1998), az általa a magyar történelem „szakrális évszázadának" (7. o.) nevezett kor problémáit azonban e kötetében mutatja be először igazán részletesen.
