Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429

EGY ZSOLDOSKARRIER A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 447 útját állta, és, elképesztő vakmerőséggel, immár másodszor próbálta foglyul ejteni magát a császárt, aki azonban ezúttal is egérutat nyert.10 1 Nem nehéz elképzelni az elképedést és haragot, amely Frigyest az incidens nyomán eltöltötte. Tenni azonban nem tudott semmit, mert a Ciliiben ejtett foglyok egy része legalább még mindig Vitovec hatalmában volt. Mással ugyanis nem lehet magyarázni, hogy a császár már néhány nappal a támadás után megbocsát hűtlen tanácsosának, még­pedig annak a Georg Ungnad-nak a közbenjárására, akinek fivére, Johann Ungnad Vitovec foglyai között volt.102 Az sem lehetetlen persze, hogy Vitovec ezúttal Má­tyás (vagy inkább Szilágyi10 3 ) jóváhagyásával cselekedett, aki talán ezzel a vak­merő húzással akarta rákényszeríteni Frigyest a korona visszaadására.10 4 A fel­tételezést némiképp alátámasztja, hogy amidőn 1458. május 22-én Mátyás Vito­vecnek adományozta a zagorjei ispánsághoz tartozó Oszterc, Lobor és Trakostyán várakat (azokat tehát, melyek valószínűleg már a birtokában voltak), ezt azzal indokolta, hogy amikor Vitovec bán „az elmúlt napokban" (superioribus diebus) a néhai László király megbízásából az ország határvidékeinek visszahódításáért és a szent korona visszaszerzéséért háborút viselt Frigyes császár ellen, az elfog­lalta tőle in partibus Alamanie levő birtokait.10 5 A dolog nem teljesen világos, mert láttuk, hogy Vitovecnek Sternberg lerombolása (1457) óta nem voltak bir­tokai a birodalom területén, tehát nem is volt mit elvenni tőle. Valószínű, hogy a vakmerő zsoldosvezér egyszerűen túljárt a tapasztalatlan király eszén: úgy ál­lította be az 1457-ben elszenvedett veszteségeit, mintha azok most, Mátyás szol­gálata miatt érték volna, s gyorsan kárpótoltatta magát. Az új kormányzat Vitoveccel szembeni tapintatát (és realizmusát) bizonyítja, hogy olyan emberrel szemben állt Ciliéi egykori vezére mellé (certis et racionabi­libus ex causis, mint az egyik oklevél mondja), mint Szentgyörgyi Székely Tamás vránai perjel, aki pedig az ifjú király rokona volt. Mi több, a perjelt arra utasította a frissen hazatért király, hogy működjön közre Vitoveccel a dalmáciai és horvát­országi várak visszaszerzésében.106 Két héttel később, március 16-án pedig Zágráb polgárai kaptak olyan parancsot, hogy Vitovecen és emberein kívül senkit ne en­gedjenek ellenőrzés nélkül a városukba.10 7 A visszafoglalandó várak egyrészt a horvát báni honor tartozékai voltak, amelyek valószínűleg Tallóci Perkó halála után, a báni hivatal üresedése idején kerültek idegen kézre (kettőt, mint láttuk, maga Vitovec foglalt még el ura számára 1454-ben), másrészt egyéb, Cillei-fami­liárisok kezén maradt szlavóniai erősségek. Vitovec közreműködésének a királyi 101 MDE. I. 9.: ,fit dum diebus superioribus idem Jon intellexisset caesaream majestatem sta­tuisse Viennam proficisci, se in itinere opposuit; ipsamque cepisset, nisi cum comeatu suo in terram Neustoth se contulisset." Figyelemre méltó, hogy Vitovecnek milyen pontos értesülései voltak a császári udvar mozgásáról. 102 Birk: Urkunden-Auszüge 28. 103 Mivel az incidens alig néhány nappal Mátyás Budára érkezése után történt, ez valószínűt­lenné teszi Mátyás bármiféle előzetes jóváhagyását. Szilágyi esetében ez sokkal inkább elképzelhető. 104 Ezt a hipotézist erősíti a tény, hogy Vitovec a Bécsújhelyről Bécsbe induló császárt akarta foglyul ejteni, ami azt feltételezi, hogy Szlavóniából magyar területen keresztül vonult északra, és a sikertelen rajtaütés után oda is vonult vissza. 105 DF 233112. 106 Tkalcic: Monumenta 201. 107 Tkalcic: Monumenta 202.

Next

/
Oldalképek
Tartalom