Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
446 PÁLOSFALVI TAMÁS lónak tűnt, hogy egyhamar senki nem lesz képes helyreállítani a rendet. A zűrzavar pedig kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy minél többet szerezhessen meg egykori urának szlavóniai birtokaiból. Semlegessége azonban nem jelenti azt, hogy nem kísérte figyelemmel az eseményeket. Turóci Benedek Garai László párthívei között vett részt az 1458. január 12-i szegedi találkozón, amelynek során a nádor hozzájárult Mátyás királlyá választásához, akinek cserében feleségül kellett vennie Garai lányát.97 Márpedig Turóci ugyancsak a néhai Ciliéi Ulrik famíliájának kipróbált tagja volt, és ugyanúgy „megörökölte" a varasdi ispánságot, mint Vitovec a szlavón bánságot, ráadásul maga is részesült a Cillei-örökségből. Ciliéi halála után V László szolgálatába állt, s az ifjú király eltűnése után Garai nádornál keresett védelmet. Roppant valószínű tehát, hogy tájékoztatta egykori familiáristársát a szegedi paktumról, s így Vitovecet nem érte váratlanul Mátyás megválasztásának híre. Mindenesetre furcsa fintora volt a sorsnak, hogy az az ember került most Magyarország trónjára, akinek apjával a cseh vezér maga is megmérkőzött 1446-ban, és akinek bátyja életével fizetett Vitovec egykori ura, Ciliéi Ulrik meggyilkolásáért. Biztosak lehetünk benne, hogy az ifjú Mátyás mellé frissen kinevezett kormányzó, Szilágyi Mihály pontosan tisztában volt Vitovec veszélyességével és kiszámíthatatlanságával. Tájékoztathatta sógora, a néhai Hunyadi János, de a császár elleni incidens és Vitovec villámgyors pálfordulása is óvatosságra inthette az új kormányzatot. Annál is inkább, mert a fiatal uralkodó kezdetben az egyház támogatásán kívül elsősorban a Hunyadi birtokokra támaszkodhatott, márpedig Szlavóniában a családnak nem voltak támaszpontjai. Ráadásul a viszony a másik bánnal, a Hunyadiak rovására terjeszkedő, és Szilágyival fegyveres konfliktusba keveredő Újlaki Miklóssal sem volt felhőtlen.9 8 Bármilyen elhamarkodott lépés azzal a kockázattal járt tehát, hogy elvadítja a két veszedelmes bárót, s ugyanúgy elszigeteli Szlavóniát az ország testétől, ahogy az a Cilleiek idején történt. Ennek megfelelően Szilágyinak eszében sem volt megfosztani Vitovecet a szlavón báni méltóságtól. Már a királyválasztó országgyűlésről kérte (és nem utasította) mint szlavón bánt, hogy vegye védelmébe Zágráb városát.9 9 Vitovec nem is késlekedett, és immár másodszor fordult szembe egykori urának özvegyével, aki, mint láttuk, kénytelen volt kiegyezni Frigyes császárral. Vitovec kiszorította Katalin asszonyt Zágrábból, ráadásul még egy (vagy két) várat is elvett tőle.100 Itt azonban nem állt meg, hanem, talán felbátorodva az új magyarországi kormányzat engedékeny hangnemétől, ismét olyan meglepetéssel próbálkozott, mint 1457 tavaszán. Amikor hírét vette, hogy Frigyes Bécsbe készül, villámgyorsan 97 Gr. Teleki J.·. Hunyadiak kora X. 569. 98 L. a 91. jegyzetet. 99 Tkalcic: Monumenta 198. Március 2-án az elfogult Turóci Benedek varasdi ispán helyett utasítja vizsgálat végzésére: Gr. Teleki J :. Hunyadiak kora X. 578-82. Április 28-án maga Vitovec hivatkozik a kormányzó parancsára: DL 104197. 100 Krones: Chronik 147.: „Von Agramb hett sy Jann Wittowecz verdrungen." Nagy Iván és B. Nyáry Albert: Magyar diplomáciai emlékek Mátyás király korából. I-IV Bp. 1875-1877. (A továbbiakban: MDE) I. 9.: „Deinde Jon militie olim domini comitis Cilye... bellum cepisse cum domina comitissa Cilye, cui duo castra arripuit..." (1458. márc. 7.) Hogy melyik volt ez a két vár, nem lehet meghatározni.
