Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
440 PÁLOSFALVI TAMÁS próbálkozásai után nem akart, a mostoha sorsú gyermekkirály, V László pedig nem is tudott a kialakult viszonyokon változtatni. Nehéz megkerülni a következtetést, hogy a néhai Zsigmond király adománypolitikája ekkor fejtette ki igazán káros hatásait. Még az a kijelentés is megkockáztatható, hogy Szlavónia ekkor került legközelebb ahhoz, hogy önálló tartományként (helyesebben a Cilleiek „államának" részeként) leváljon az ország testéről, mert a Cilleiek egymagukban akkora hatalmat képviseltek, hogy eltávolításuk a bánság éléről még Ulrik kegyvesztettsége idején is lehetetlennek tűnt.5 1 Óriási túlhatalmuk birtokában pedig a Cilleiek kedvük szerint számoltak le politikai ellenfeleikkel, akik legfeljebb abban reménykedhettek, hogy egyszer ennek a világnak is vége lesz. Ók nyilván valóságos felszabadulásként élték meg Ciliéi halálát, de örömük korainak bizonyult. Vitovec, nem hiába szolgálta hosszú éveken át a Cilleieket, jó tanítványként azonnal a helyükre lépett, de katonaként még annyi tiszteletet sem érzett a törvények iránt, mint egykori urai. A helyzet Szlavóniában ennek megfelelően alig változott. 3. Vitovec nem tartózkodott Ciliéi mellett, amikor az 1456. november 9-én áldozatul esett Hunyadi László merényletének. Nem tudni, hogy a hatalom átvételére készülő gróf miért nem vitte magával legtehetségesebb és legtapasztaltabb zsoldosvezérét Nándorfehérvárra: talán ő szervezte Szlavónia védelmét, vagy éppen az örökké lesben álló Frigyes császárt kellett sakkban tartania. Mindenesetre Ciliéi halála súlyos kihívás elé állította a főúr valamennyi kapitányát és vezető familiárisát, köztük Vitovecet. A gróf, nem lévén leszármazottja, mesés örökséget hagyott maga után, és az örökség nagyságához méltó volt az érte harcba szállók névsora is. Első helyen említendő III. Frigyes császár, aki a birodalom területén fekvő Ciliéi birtokokra tartott igényt az 1443-ban kötött szerződés értelmében. Frigyesnek azonban veszedelmes vetélytársai akadtak Zsigmond osztrák herceg és János görzi gróf személyében. A magyarországi birtokok jelentős részére, köztük Zagoijére természetesen V László formálhatott igényt,52 aki ráadásul az elhunyt gróf legközelebbi rokona is volt. Ugyancsak színre léptek a Frangepánok, akik Ulrik anyjának hozományát akarták visszaszerezni, de jelentkezett Ciliéi (III.) Hermann grófnak Margit nevű lánya is, aki a tescheni herceg felesége volt.53 A helyzetet bonyolította, hogy Ciliéi a halála előtti években, nem lévén örököse, számos birtokát kötötte le halála esetére,5 4 úgyhogy az eltűnése nyomán keletkezett űrben meglehetősen nagy volt a tolongás. 51 A báni, ill. vajdai hatalmon alapuló tartományúri törekvésekre 1. Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. Századok 122. (1988) 182-184. A Cilleiek egy szempontból biztosan különböztek korábbi és későbbi bánoktól: abban, hogy Vitovec vezetésével gyakorlatilag állandó zsoldossereget tartottak fenn, amelyet habozás nélkül bevetettek Szlavóniában is. Nagybirtokosi állásuk és bírói joghatóságuk ezzel a katonai hatalommal párosulva tette őket igazán hatalmassá. 52 Zsigmond király 1435-ben erősítette meg Ciliéi Hermannt és örököseit Zagorje comitatus birtokában, azzal, hogy fiú utód hiányában a grófság Varasd városával együtt visszaszáll a magyar koronára: DL 34065. 53 Az örökségért harcba szállók felsorolását 1. Krones: Chronik 129-132. 54 1454. szeptember 8-án például fiúutód nélküli halála esetére Csáktornya és Sztrigó várakat köti le Mihály maidburgi grófnak és örököseinek, és kiváltásuk feltételéül óriási, 150.000 aranyfo-
