Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: A váci püspökség alapítása II/363
368 KOSZTA LÁSZLÓ terjedt és Zaránd megye egyházi igazgatása is hozzá tartozott.3 0 Később az egyházmegye az alföldi részeken területveszteséget szenvedett el és kihasználva a peremvidék felé eső nyitott határait északkelet felé terjeszkedett. A 11. század elején azonban az egyházmegye súlypontja a sűrűn lakott alföldi, mezőségi tájakon és az azt övező dombvidéken keresendő. A hegyvidék jobbára lakatlan volt, így csak annak betelepülését követhette az egri püspökség területének ilyen irányú kiterjedése.3 1 A folyamat kezdete valószínűleg a 11. századi társadalmi változások elől a peremvidékekre irányuló vándormozgalom. Az egri püspökség középkori területének végleges rögzülése pedig csak évszázadok múltán a 14. században Máramaros betelepülésével és egyházi igazgatásának kialakításával zárult le.3 2 Általánosan elfogadott kánonjogi szabály volt, hogy egy új egyházmegye kialakításához azoknak a püspököknek is beleegyezésüket kellett adni, akiknek dioecesiséből területeket adtak át az újonnan létrehozandónak. A 10-11. század fordulóján külföldi analógiák bizonysága szerint igen komoly egyházpolitikai viták előzték meg azon püspökség megszervezését, amelyhez olyan vidékeket is csatoltak, ahova már kiterjedt egy egyházmegye. A 10. század második felében a brandenburgi és a havelbergi püspökségek hosszú időn keresztül eredményesen akadályozták meg a császár törekvésével szemben azt, hogy részben területük rovására alakítsák ki a magdeburgi érsekséget.3 3 II. Henriknek is hasonló nehézségei akadtak a bambergi püspökség megalakításánál. A würzburgi püspök ellenállását úgy akarta legyőzni az uralkodó, hogy ígéretet tett: a würzburgi püspök érseki joghatóságot kap majd és a kialakítandó bambergi püspökség suffraganeusként kapcsolódik az újonnan megszerveződő tartományhoz.3 4 981-ben egy római zsinaton jogilag azzal indokolták a Nagy Ottó alapította merseburgi püspökség feladását, hogy az alapítás idején, 968-ban a halberstadti püspök, akinek területéből részben kialakították az új egyházmegyét, nem adott írásos beleegyezést. A püspökség 1004-es visszaállításánál ezért II. Henrik megszerezte a halberstadti, a zeitzi és a meisseni püspök jóváhagyását is.3 5 A német példák szemléletesen mutatják, hogy egy-egy új püspökség alapítása milyen komoly politikai egyeztetést igényelt, ha a megszerveződő egyházmegyéhez olyan területeket is csatolni kívántak, amely már egy meglévőhöz tartozott. Az uralkodói szándékkal szemben hatékonyan tudta érdekeit képviselni az ezredfordulón egy-egy püspök. A Szent István alapította első püspökségeknél ilyen probléma élesen még nem merülhetett fel, mert az új egyházmegyék olyan vidékeket fedtek le, amelyekre korábban nem terjedt ki egyetlen püspök joghatósága sem. Az említett gondok azonban valamilyen módon a püspökségalapítások első két szakaszában 31 Fekete Nagy Antal·. Településtörténet és egyháztörténet. In: Századok 1937. (a továbbiakban: Fekete Nagy: Településtörténet) 418-421. 32 Kristó: Vármegyék 426-427. Kovács: Egri egyházmegye 61. 33 Brackmann, Albert: Die Ostpolitik Otto des Grossen. Brackmann, Albert: Gesammelte Aufsätze. Weimar 1941. 143-146.; 34 Zimmermann, Harald: Gründung und Bedeutung des Bistums Bamberg für Osten. In: Südostdeutsches Archiv 1967 35-49.; Wolter, Heinz: Die Synoden im Reichsgebiet und in Reichsitalien von 916 bis 1056. München 1988. 233-235.; Schieffer, Rudolf: Papsttum und Bistumgründung in Frankenreich. In: Studia in honorem eminentissimi cardinalis Alphonsi M. Stickler. Cur.: Rosalio Iosepho card. Castillo Lara. Róma 1992. 92. 35 Swinarski, Ursula: Herrschen mit den Heiligen. Bern 1991. 88-97.
