Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
290 KRISTÓ GYULA győri egyház,19 6 vasvári várföldet a vasvári egyház.19 7 A hűtlen horvátországi Domald földjeinek eladományozását ezzel az elvi indoklással vezette be az uralkodó: „A királyi méltóság tisztéből adódóan tartozunk felmérni minden egyes ember érdemeit, és kinek-kinek érdemei követelménye szerint adni viszonzást; igazságos és az értelemnek megfelelő, hogy a hűtleneket és a gonoszság követőit gyökerestül kitépjük és elveszejtsük, a jókat pedig és az igazságosság szeretőit, akik hűen, a királyi korona hasznára és az ország javára viselkednek, ne mulaszszuk el a bőkezűség adományaival (munificencie donis) felékesíteni".19 8 Egy másik ez évi adománylevél arengája is ebben a gondolatkörben mozog: „ A királyi méltóság felsége mindenki irányában tartozik kinyújtani adakozó kezét (manum largitatis), leginkább azoknak juttatja az adományozás jótéteményét (munificencie beneficium), akik a királyi felségnek odaadóan szolgálnak igen gyakran, s ezért érdemesülnek rá".199 A híres Andreanum, az erdélyi szászokat kiváltságoló oklevél szintén azt hangoztatta: a szolgálatokkal szerzett érdemek jogosítanak az adománj'ozás kegyére (retributionis gratia). 200 1224-ben András már sok mindent megérezhetett vagy akár meg is tudhatott arról a fellépésről, amely 1225-ben egyértelműen eddigi politikája ellen irányult. Mintha erre adott volna előre választ, amikor ezt vallotta: „Amit a királyi tekintély mint a törvények legfőbbike (legum imperatrix) adományoz vagy megerősít, mindig érvényes legyen, és rendíthetetlenül megmaradjon".201 1225. július 15-én adta ki ugyanis III. Honorius pápa Intellecto kezdetű rendelkezését (decretalis). Eszerint „már régebben megtudtuk, hogy Krisztusban igen kedves fiunk, Magyarország jeles királya, országa kárára és a király tisztsége ellenére bizonyos elidegenítéseket (alienationes) hajtott végre, mi, atyai érzületből ezen segíteni óhajtván, ugyanahhoz a királyhoz iratot intéztünk, hogy az említett elidegenítéseket... igyekezzék visszavonni".202 A dekretális címzettjei Béla király és Ugrin kalocsai érsek voltak, ami rávall arra, hogy ők kezdeményezték a pápánál ennek az iratnak a kiadását.20 3 Ez az akció vehette kezdetét 1224-ben, és erről értesülhetett — amint a fentebb idézett 1224. évi királyi oklevél mutatja — már ez évben a magyar király Egészen nyilvánvaló bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a pápai fellépés hatására II. András 1225-től felfüggesztette a várbirtokok elörökítését. Egyrészt az 1225-1227 közti három évben a király egyetlen ilyen adományát sem ismerjük (leszámítva 1225-ben — talán még a dekretális kibocsátása előtt — két várnépcsalád egyházi kézre adását20 4 ), másrészt pedig 1267-ben — tehát 40 évvel az események után — az öregedő IV Béla még emlékezett arra, hogy apja „a mértéktelen juttatásokat és örökadományokat (immensas do-196 Bgl. I. 98. (Reg. Arp. 409. szám). 197 HO. IV 11. (Reg. Arp. 410. szám). 198 Smic. ΙΠ. 230-231. (Reg. Arp. 402. szám). 199 Reg. Arp. 411. szám. 200 ZW I. 34. (Reg. Arp. 413. szám). 201 Smic. III. 241. (Reg. Arp. 407. szám). 202 Theiner I. 60. Magyar fordítása: Bónis György: Decretalis Intellecto (III. Honorius a koronajavak elidegeníthetetlenségéről). Történelmi Szemle 17 (1974) 24. 1. jegyzet. 203 James Ross Sweeney: The Decretal Intellecto and the Hungarian Golden Bull of 1222. In: Album Elemér Mályusz. Bruxelles 1976. 93-94. 204 Bp. I. 18-19. (Reg. Arp. 423. szám).
