Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 283 „a korábbi állapotra" (ad prioréra statum) térhet vissza.15 6 II. András nem a királyi birtokok radikális szétosztásához vett mintát Franciaországból (ahol éppen ellenkező irányú folyamat zajlott le akkor, a földek egyesítése a király fennhatósága alatt15 7 ), hanem az új helyzetben előállt igazgatási reformokhoz. Fülöp Ágost nevéhez nagy fontosságú reformok sorozata fűződik. Ezek egy része kormányzati, más része pénzügyi-elszámolási jellegű. A francia király 1191-ben megszüntette a túlságosan nagy hatalommal rendelkező sénéchali méltóságot, és helyére új, kevesebb feladatkört kezükben tartó hivatalnokok léptek.15 8 Ezek teljességgel a király akaratából viselték hivatalukat, számukra döntő elemmé vált a király iránti hűség. A financiális reformok 1191-1203 között bonyolódtak le.15 9 Fülöp Ágost a pénzügyeket a templomosokra bízta, elrendelte a királyi birtokok évente többszöri elszámoltatását, az ezt tükröző királyi számadások a 13. század elejéről (1202-1203-ból) maradtak ránk. Ennek eredményeképpen a francia király anyagi erőforrásai (pénzbevételei) Fülöp Ágost alatt megduplázódtak. Ez lehetővé tette hadereje növelését, amelynek eredményeképpen 1214-ben a bouvines-i csatában győzedelmeskedett az angolokon és a németeken. A — II. András által emberei révén távolról figyelemmel kísért — francia modell abszolút sikertörténet. II. András joggal hihette, hogy ha ennek bizonyos elemeit maga is átülteti magyar talajba, sikerre van ítélve. Természetesen egész rendszerek Magyarországra telepítéséről nem lehetett szó a viszonyok különbözősége miatt, de egyes mozzanatok bizonnyal a francia minta alapján vertek gyökeret magyar földön. II. András uralkodása első másfél évtizedében új udvari tisztségeket hívott életre, mint amilyen a tárnok-, a pohárnok-, az asztalnok- és a lovászmesteri poszt volt. Ez a lépés kétségtelenül a nádori és az országbírói méltóság hatáskörének csökkentését jelentette. Az új tisztségviselők azonnal országos, illetve udvari főméltóságok lettek, méghozzá jelentős jövedelemmel, hiszen a pohárnokmesteri posztot elvesztő személyt a király 1217-ben évente 300 márkával kárpótolta.16 0 Fügedi Erik ugyan elutasította azt a feltételezést, mintha Sándor pohárnokmester elmaradt jövedelme fejében kapta volna a 300 márkát, mivel „más adatok sem szólnak amellett, hogy az udvari tisztségviselők valamiféle fizetést kaptak volna".16 1 Sajnos, a magyar források oly gyér számúak, hogy azok hiánya ebben a kérdésben nem perdöntő, különben is az idézett forráshelyet nehéz másként értelmezni. Nógrády Árpád szintén elmaradt jövedelem kárpótlásaként magyarázta a 300 márkát, és ugyancsak helyesen hangoztatta, hogy az imént említett tisztségek lényegében újak, de ott tévedett, amikor túlságosan nagy szerepet juttatott annak a 156 L. fentebb, 130. jegyzet. 157 Dominique Barthélémy: L'ordre seigneurial. XIe-XIIe siècle. Nouvelle histoire de la France médiévale. 3. Éditions du Seuil. Paris 1990. 244-252. 158 Jean-François Lemarignier: La France médiévale: Institutions et société. Armand Colin. Paris 1970. passim; Kocsán Enikő: Vázlat a Kapeting-kori királyi kormányzat fejlődésének történetéről. TörténÉsz 4-6 (1996-1998) 43-58. 159 John W. Baldwin: Philippe Auguste et son gouvernement. Les fondations du pouvoir royal en France au Moyen Âge. Fayard. Paris 1991. passim (pénzügyek: 71-89.); Gérard Swéry: Les Capétiens et l'argent au siècle de Saint Louis. Essai sur l'administration et les finances royales au XIII0 siècle. Presses Universitaires du Septentrion. Paris 1995. 24-29. 160 CDES. I. 173. (Reg. Arp. 334. szám). 161 Fügedi E.: a 16. jegyzetben i. m. 91.
