Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
282 KRISTÓ GYULA II. András éles szemmel figyelt fel arra a gyors változásra, ami „lent", a gazdaság és a társadalom szférájában a 12-13. század fordulójában végbement.149 Úgy gondolta, eléggé fejlettek már Magyarországon az áru- és pénzviszonyok ahhoz, hogy a királyi bevételeket erre az alapra helyezhesse. Ehhez viszont fel kellett forgatnia a korábbi állami berendezkedést, szinte forradalmian újítania kellett. Ehhez a bátorítást — és bizonnyal ennél is többet, a konkrét mintát — francia földről vette. A csatornák, amelyeken át francia példák Magyarországra eljuthattak, legalább III. Béla óta léteztek. Ο klerikusokat küldött francia felsőbb iskolákba, mindenekelőtt Párizsba. Ezek onnan hazajőve itthon magas egyházi tisztségekbe kerültek. Elvin váradi püspök (1189-1200) Imre királlyal szemben nyíltan András herceget támogatta, Jakab pedig prépost, hercegi kancellár, majd II. András alatt váci püspök (1213-1221) lett. Ugyancsak Franciaországban tanult III. Béla azon névtelen jegyzője (Anonymus), aki 1210 táján az „új intézkedések" iránt érzett őszinte lelkesedéstől áthatva írta meg a magyar honfoglalás regényes történetét. De Párizsban tanult egy Mihály nevű klerikus is, valamint tanulmányai alatt ott halt meg Bethlehem.150 Ugyancsak gazdag emlékanyag tanúskodik a 12. század vége óta fellendült francia-magyar művészeti kapcsolatokról: „a maradványok az 1200 körüli és utáni Magyarországon jelentős franciaországi gótikus építőműhelyekkel szoros kapcsolatban álló gótikus udvari művészet létezéséről vallanak". Marosi Ernő legújabban kifejezetten a II. Fülöp Ágost (1180-1223) kori francia művészet magyarországi hatásáról tett említést.151 Számos jel mutat arra, hogy II. András bizonyos értelemben „igazodott" a vele kortárs francia királyhoz, akit a mai francia történetírás egy képviselője újítónak (novateur) nevez,152 más historikus a „nagy reformátor király" (grand roi réformateur) megnevezéssel illet,153 ismét más pedig koráról szólva Fülöp Ágost forradalmáról (révolution) beszél.154 Mindezek II. Andrásra is illenek, hiszen ő szintén újított, tudatosan vallotta politikája újszerűségét az „új intézkedések" (nove instituciones) megjelöléssel, ami szándékát és eredményét tekintve — az őt megelőző hosszú évtizedek változatlanul hagyott struktúrájával szembesítve — akár forradalmi kísérletnek is tekinthető. II. András pontosan tudatában volt annak, hogy ő nem kevesebbre, mint e régi struktúra lebontására vállalkozik. Vállalta, hogy „földünk régtől fogva épen megőrzött állapotát" (statum) megváltoztatja,15 5 illetve azzal a lehetőséggel is számot vetett, hogy az új politika lényege, az általános osztozkodás 149 Kristó Gyula: Modellváltás a 13. században. L. e szám Múltunk kritikus kérdései című rovatában. 150 Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. 1165., 1260., 1391-1392. 151 Marosi Ernő: Magyarországi művészet a 12-13. században (Historiográfiai vázlat és kutatási helyzetkép). Történelmi Szemle 23 (1980) 138-142.; uő.: Stíluskényszer és stílusváltások a középkori magyar művészetben. Előadás a Magyar Tudományos Akadémián 2000. május 3-án. Vö. továbbá uő.: Szermonostor gótikus kerengőjének szobrai. In: A középkori Dél-Alfóld és Szer. Szerk. Kollár Tibor. Szeged 2000. 107-122. 152 Georges Bordonove: Les Rois qui ont fait la France. Philippe Auguste, de Conquérant. Éditions Pygmalion. Paris 1986. 283. 153 Gérard Sivéry: Philippe Auguste. Pion. Paris 1993. 129. 154 Monique Bourin-Derruau: Temps d'équilibres, temps de ruptures. XIIIe siècle. Nouvelle histoire de la France médiévale. 4. Éditions du Seuil. Paris 1990. 186. 155 L. fentebb, 29. jegyzet.
