Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 265 (ministerii sui premio).7 5 A megadományozott, Hontpázmány nembeli Sándor ispán (a már említett Tamás fia) a Kis-Kárpátok és a Morva folyó közti Csütörtökhely prédiumot nyerte el, amelynek egyik határtársa tulajdon testvére, Sebes volt. Ennek kiteijedése mintegy 180 km2 -re, azaz 18 ezer hektárra rúgott. 1207-ben a király Gorát összes tartozékaival a topuszkói cisztereknek juttatta.7 6 Ezen az adományon a szlavóniai Gora comitatus elidegenítése értendő — amint ez egy alább idézendő 1211. évi oklevélből egyértelműen kiderül —, ami szintén tekintélyes nagyságú földterület egyházi kézbe adását jelentette. Minden jel arra mutat, hogy 1208-ban történt meg a nagy váltás, az eddigi előkészületek ekkorra termették meg gyümölcsüket. Azok az ismérvek, amelyek egyes oklevelekben eddig többnyire külön-külön jelentkeztek, vagy szinte még fel sem bukkantak II. András alatt (az arengában elvi szinten megfogalmazott ideális királyeszmény, a bőkezű, a jutalmazásban mértéket nem ismerő király alakja, a valóságban is tetemes kiterjedésű ingatlanok eladományozása, méghozzá kivételezett társadalmi csoportok — a hatalmi elit, új szóval: a bárók, valamint a hú jövevények — számára), most legtöbbször szorosan együtt szerepelnek. Megváltozik az oklevél-arengák hangneme, a király számára a bőkezűségben nem ismert mérték, vagyis az adományokban jelentkező mértéktelenség vált vezető erénnyé. Valóban az a benyomásunk támad, hogy az 1217-ben említett „általános osztozkodás" 1208-cal vette kezdetét. Nincs egyetlen olyan konkrét esemény, amely azt indokolhatná, hogy miért éppen 1208-ban került erre sor, de a lenti fejtegetések alapján szükségtelen is ilyent keresni. Egy folyamatról van szó, amely III. Béla alatt az 1180-as években indult el, és bő két évtized alatt jutott el a végkifejlethez. Ekkorra értek meg azok a feltételek, amelyek együttesen lehetővé tették megszületését (a királyi szándék a hívek adományozására, a hívek türelmetlen követelése szolgálataik anyagi elismerésére, egy könnyelmű király könnyű meggyőzése). így hát mind az arengák, mind maguk a jutalmazások megnyugtató módon igazolják, hogy az 1208. esztendő tekinthető az új politikai kurzus, az „új intézkedések" kezdő évének, illetve hogy e kurzus megtorpanás nélkül kereken egy évtizedig, 1217-ig tartott. Később majd megfontolás tárgyát képezheti, hogy szabad-e az „új intézkedéseket" leszűkíteni a gátlástalanul folyó birtokadományokra, vagy pedig tágabban is — az igazgatásban bekövetkezett változásokkal együtt — lehet értelmezni. Egyelőre azonban az a feladatunk, hogy elősoroljuk az 1208-1217 közti évtizednek a fenti megállapítások bizonyítására hivatott adatait. 1208-ból és 1209-ből összesen hét olyan királyi oklevél maradt ránk, amelyet vizsgálódásunkban felhasználhatunk. Mái' az szerfelett feltűnő, és az eddig tapasztalt helyzettől teljesen elüt, hogy e hét oklevélből hatnak az arengája teljesen azonos szöveget tartalmaz, méghozzá ezt: „A királyi felség bőkezűségét (munificencia) semmiféle határok nem korlátozzák, az uralkodóban az adományozás (donandi) legjobb mértékének a mértéktelenség (immensitas) számít, az érdemesültek iránt mégis kiváltképpen körültekintő módon kell eljárni, nehogy bárki is benne, aki bőkezűségének jótéteményeit (liberalitatis bénéficia) az idegenekre (ad 75 CDES. I. 111. (Reg. Arp. 225. szám). Megújítása 1216-ban: CDES. I. 161. (Reg. Arp. 305. szám). 76 Smic. III. 54. (Reg. Arp. 231. szám).
