Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 257 1172) 1162-ben Forcos soproni várnépnek három faluban réteket és malmokat adott.4 0 A következő adatok viszont már III. Béla korába (1172-1196) vezetnek át bennünket. Az időben első oklevél e király országlása idejéből, amely felkelti figyelmünket, nem a megadományozottak személye, hanem arengája miatt érdekes. Az adományt ugyanis (egy berket háromekényi földdel) nem világi, hanem egyházi személy nyerte el, Chump vagy Elek nevű pap. így hát ettől a keltezetlen, 1182-1184 tájára tehető diplomától akár el is tekinthetnénk, de általános elveket megfogalmazó része (az arenga) — csonka volta ellenére is — teljesen új hangot üt meg a magyar oklevelezésben a birtokjuttatások indoklásában. Ezt olvashatjuk: Regie sublimitatis obsequiis fideliter deludantes [ = desudantes] regie dignum est... cogitata [= coagitata] et super effluens [= superefßuens] utensiva [ = mensura] compenset.41 Lényegében csaknem megegyező arenga olvasható III. Béla 1185. évi oklevelében, amelyben a király leánya dajkájának testvéreit, két győri várnépet a várjobbágyok sorába emelt, és écsi földjük birtokában őket megerősítette: Regie sublimitatis obsequiis fideliter insudantes Regia dignum est remuneracione gaudere, nec a tramite equitatis abhorret, vt deuoti laboris meritum coagitata et supereffluens mensura compenset,42 Azaz magyarul: „Méltó, hogy a királyi felség szolgálatában híven fáradozók királyi jutalmazásnak örvendjenek: nem jelent letérést a méltányosság útjáról, ha az odaadó munkával szerzett érdemet gazdag és bőséges mértékben jutalmazzák".4 3 Nyilvánvaló, hogy a csonkán ránk maradt keltezetlen oklevél arengája ép formájában megfelelt az idézett 1185. évi diplomáénak. Nos, ezekben szerepelnek olyan szavak, illetve kifejezések, amelyek korábban teljességgel hiányoznak az oklevelekből, viszont később olyannyira sajátjai lesznek a nagyszabású birtokjuttatásokról szóló iratoknak. A „királyi jutalmazás" (regia remuneracio), továbbá a „gazdag és bőséges mérték" (inkább szó szerinti fordítás esetén: „teljesen teli és túlcsorduló mérték") (coagitata et supereffluens mensura) szókapcsolatok ilyenek. Hozzá kell még ehhez venni, hogy a Chump lderikus javára szóló oklevél rendelkező részében felbukkan a „királyi bőkezűség" (regia largitas) kifejezés.44 III. Béla uralkodásának közepe táján tehát szinte teljes vértezetben előttünk áll a birtokadományozásokkal kapcsolatos azon — a bőkezűségre, a mérték átlépésére utaló — szókincs, amelyik olyannyira jellemző lesz majd II. András okleveleire, bár III. Béla 1182-1185 körüli okleveleinek tanúsága szerint az adományok nagysága még egyáltalán nem „királyi". Aligha tévedek, ha azt gyanítom: II. András király „új intézkedéseinek" forrásvidékén vagyunk. S ha ez igaz, annak indítékaira is fény derülhet innét. Szó sem lehet arról, hogy az uralkodó jellemhibájával magyarázzuk, vagy hogy a belviszályokra vezessük vissza azt, hiszen III. Béla közismerten megfontolt egyéniség volt, akinek uralmát ~ 4 0 Bgl. I. 24. (Reg. Arp. 101. szám). 41 III. Béla magyar király emlékezete. Szerk. Forster Gyula. Bp. 1900. (a továbbiakban: III. Béla) 160. (Reg. Arp. 135. szám). Magyar fordítása: III. Béla emlékezete. Vál., ford., bev., jegyz. Kristó Gyula-Makk Ferenc. Bibliotheca historica. Bp. 1981. (a továbbiakban: III. Béla eml.) 86. 42 Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. I-XII. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: W) I. 78. (Reg. Arp. 139. szám). Magyar fordítása: III. Béla eml. 89. 43 Az arenga utolsó szavai biblikus kölcsönzés eredményei: Luk 6, 38: mensuram coagitatam et superaffluentem dabunt. A továbbiakban az arengákat csak magyar fordításban közlöm, latinul mindössze az érvelés szempontjából fontos szavakat, illetve kifejezéseket adom meg. 44 III. Béla 160. (Reg. Arp. 135. szám).
