Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
162 SZABÓ ÉVA ESZTER az önkormányzás tudományát, akkor az imperialistáknak támogatniuk kellett volna a javaslatot, mely a tanítási folyamat végén függetlenséget adott volna a szigeteknek. A Bacon-féle kiegészítés ismételt elutasítása arra világított rá, hogy a Fülöp-szigetek megtartása valójában azon a szent meggyőződésen alapult, hogy a terület kereskedelmileg és stratégiailag volt értékes az Egyesült Államok számára6 6 . A Fülöp-szigeteki felkelés az amerikai gyarmat-birodalom tragikus nyitányát jelentette. A kezdeti remények a felkelés gyors elfojtását illetően fokozatosan szertefoszlottak, ahogy az Aguinaldo vezette gerillaháború egyre inkább elhúzódott. Az 1899. februárjában kezdődő és 1902-ig dúló, majd pedig 1906-ig fel-fellobbanó harcokban „mintegy 5.000 amerikai, 20.000 gerilla és 200.000 Fülöp-szigeteki polgári személy pusztult el az összecsapások vagy a járványok miatt"6 7 . Az Egyesült Államok, amely az emberiesség nevében lépett fel Kubában Spanyolországgal szemben, hirtelen ugyanabban a helyzetben találta magát, mint a volt gyarmatosító, akit Amerika mélységesen elítélt. Az amerikai birodalmat életre hívó újfajta, imperialista küldetéstudat olyan mértékű ellentmondásba keveredett a nemzet alapvető értékrendjével, ami alapjaiban rázta meg a nemzet énképét, és súlyos válságot eredményezett. A századfordulót a régi és új értékek ellentétének kiéleződése, a felelőskeresés, a népszerűtlen és ellentmondásos lépések racionalizálása és megideologizálása, egyszóval a kialakult válság feldolgozása jellemezte. Bizony volt mit feldolgozni. A vita, ami a békeszerződés ratifikálása előtt kezdődött el a kongresszusban, változatlan formában folyt tovább. A nemzeti öntudat válsága állandó napirendi ponttá vált. A Fülöp-szigeteken elnyomó hatalomként fellépő, erőt alkalmazó Egyesült Államok ugyanis mintegy megtagadta az amerikai humanitárius küldetést és a kormányzottak beleegyezésének elvét. A kubai intervenció során az erő alkalmazását épp az emberiesség és a szabadság szolgálatába lépő erő racionalizálta. Ezenfelül maguk a kubaiak is — különösen a New York-i junta emigránsai — tudatosan és aktívan részt vettek az intervenció előkészítésében.6 8 A Fülöp-szigetek egészének bekebelezése viszont nem szerepelt az eredeti célok között. Aguinaldo kormánya hivatalosan tiltakozott, amikor McKinley Spanyolországtól a szigetek feletti névleges szuverenitás feladását követelte. Ez egyértelműen imperialista vállalkozás volt. Paradox módon azonban a bekebelezés racionalizálására ismét előkerült az emberiesség érve, amely szerint az annektálás a fílippínók oktatását, felemelését, térítését és civilizálását szolgálta, s legfőképpen azért volt szükségszerű, mert ez nyújthatta a legnagyobb biztonságot a védtelen sziget láttán lecsapni készülő nagyhatalmakkal szemben.69 Ezen okfejtés gyenge pontja azonban az volt, hogy ezeket a célokat egy protektorátusi státus,mellett is elérhette volna az Egyesült Államok. Ráadásul ezt a megoldást az antiimperialistákon kívül Aguinaldo kormánya is elfogadhatónak tartotta, arról nem is beszélve, hogy a protektorátus nem mondott volna ellent az amerikai hagyományoknak. McKinley azonban elvetette ezt a lehetőséget, 66 I.m., 258; Weinberg, i.m., 300; Vecseklőy, i.m., 400. 67 Sellers, és mások, i.m., 252. 68 Faulkner, i.m., 220. 69 Weinberg, i.m., 283-293.
