Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
AZ AMERIKAI KÜLDETÉSTUDAT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN 163 mivel ez az eljárásmód elkötelezettséget és felelősségvállalást jelentett volna valós hatalom nélkül7 0 . Beveridge szenátor 1900. január 9-i beszédében ugyanennek a véleménynek adott hangot7 1 . A McKinley-kormánynak és az expanzionistáknak tehát ekkor már egyértelműek birodalmi törekvéseik. De egyéb érzelmi nehézség is felmerült a protektorátus létrehozása kapcsán, amire McKinley hívta fel a figyelmet: protektorátus esetén ki fogja bevonni az amerikai zászlót a Fülöp-szigeteken?72 Hoar szenátor az elnöknek ezt a kijelentését később a következőképpen értékelte: „az a beszéd, amely szerint az amerikai zászlót soha nem lehet elmozdítani onnan, ahol az egyszer lobogott, a legostobább és legvadabb retorikai szóvirág, amit egy izgatott tömeg valaha is hallott", s nem jelent mást, mint hogy Amerika a szigeteken „örökös uralomra" tör73 . Berry szenátor pedig ugyanerről azt nyilatkozta, hogy „azok, akik egy másik nép szétzúzott szabadságán akarják felvonni az amerikai zászlót, azok már meg is kezdték bevonni azt a zászlót saját hazájuk Kapitóliumán"74 . Úgy tűnik, az elnök megfeledkezett róla, hogy az amerikai zászlót vonták már be idegen földön, először Mexikóban 1848-ban, azután pedig Hawaiin 1893-ban7 5 . A kormányzottak beleegyezésén alapuló kormányzás elve ment át a legnagyobb változáson az imperializmus racionalizálásának érdekében. Az új változat szerint a kormányzás nem az összes kormányzott egyén vagy azok többségének a beleegyezésén alapszik, hanem Platt szenátor szavaival élve „a kormányzottak egy részének a beleegyezésén"7 6 . Vagyis a kormányzás olyan népek beleegyezésére épül, amelyek amerikai vélemény szerint alkalmasak az önkormányzásra. A filippínók azonban a kubaiakkal ellentétben nem minősültek ilyennek7 7 . A februári Amerika-ellenes filippínó felkelés egyrészről felháborodást keltett és provokálta a nemzeti önérzetet, másrészről pedig a szabadságot és demokráciát hirdető Egyesült Államok első gyarmatosító háborújának megvívását jelentette. Ebben a képtelen helyzetben olyan ideológiai támogatásra volt szükség, amely hatékony és meggyőző indoklással szolgált az amerikai lépésekre. Ez az ideológia Rudyard Kipling angol költő A fehér ember kötelessége című versével érkezett az Egyesült Államokba 1899. februárjában.78 A kötelesség abban állt, hogy az elmaradott népek civilizálásának terhét a fehér fajnak kellett magára vállalnia. Az imperializmus keltette kesernyés ízt így megédesítette a szinonima által kínált isteni küldetés gondolata, amely az új amerikai küldetéstudat szerves részévé vált. Az imperialista ideológia a fehér ember kötelességének alapján más változáson is átment. Kezdetben, mint láttuk, az imperialisták legfőbb érve az annektálás indoklására a filippínók kormányzati tapasztalatlansága és a ragadozó hatalmak által jelentett fenyegetettség volt. A függetlenség elérésének lehetőségét 70 Uo., 293. 71 Congressional Record, 56th Cong., 1s t sess., 709 72 Weinberg, i.m., 293. 73 Congressional Record, 56th Cong., 1s t sess., 4305. 74 Uo., 805. 7r> Uo., 4305, Appendix 153; Vecseklőy, i.m., 391. 76 Weinberg, i.m., 297. 77 Uo. 78 Uo., 300-301.
