Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
160 SZABÓ ÉVA ESZTER A béketárgyalásokat azonban mindinkább az imperialista erök és az újfajta küldetéstudat felülkerekedése jellemezte. McKinleyt egyre inkább hatalmukba kerítették az expanzionista politikusok, az üzleti körök és az egyházak imperialista érvei. A döntéshozatal céljából azonban McKinley most is a közvéleményre hagyatkozott. Hogy meghallja a nép akaratát, az elnök 1898. őszén közép-nyugati körútra indult, ahol érzékenyen figyelte a tapsviharok erősségét és a reakciókat, amelyeket expanzionista beszédei keltettek57 Mindezek eredményeként döntése egyre határozottabb formát öltött, ahogy azt az amerikai békedelegációnak küldött utasításai is tanúsítják. A szeptember 16-i utasítás szerint „az Egyesült Államok a Luzon sziget feletti teljes jogú rendelkezésnél és szuverenitásnál kevesebbet nem fogadhat el"58 , majd pedig az október 26-i utasítás szerint „vagy az összes szigetet át kell engedni, vagy egyet sem. Mivel az utóbbi teljességgel elfogadhatatlan, az előbbit kell kérni" Spanyolországtól5 9 . Az Egyesült Államok a vonakodó Spanyolországnak egyetlen engedményt tett: a Fülöp- szigetekért 20 millió dollárt fizetett a vesztesnek. így az 1898. december 10-én Párizsban aláírt békeszerződésben Spanyolország lemondott kubai fennhatóságáról, és átengedte Puerto Ricót, a Fülöp-szigeteket és a Ladrone-szigetcsoporthoz tartozó Guamot az Egyesült Államoknak. A szerződésben kimondták, hogy az új területek lakosságának polgárjogait és politikai státusát az Egyesült Államok kongresszusa fogja majd meghatározni. Ez pedig imperializmus volt a javából. Ráadásul egy olyan elv elfogadását jelentette, amire eddig nem volt példa az amerikai történelemben, ami a Manifest Destiny-vel éles ellentétben állt. Olyan területek kerültek annektálásra, amelyek nem voltak arra hivatva, hogy egyszer majd tagállamként csatlakozzanak az Unióhoz60 . Ez a példátlan lépés az Egyesült Államokat a gyarmattartó, imperialista nagyhatalmak sorába helyezte. Az Egyesült Államok számára a Fülöp-szigetek esete képezte a legsúlyosabb problémát. Itt ugyanis, akárcsak Kubában, már jóval a spanyol-amerikai háború előtt, a 18. század közepétől összesen 34 felkelés jelezte a filippínók elégedetlenségét a gyarmati státussal szemben.6 1 1896-ban újabb felkelés tört ki, amelynek élére az ifjú Emilio Aguinaldo állt. 1897-ben a spanyolok által ígért reformokért cserébe Aguinaldo elhagyta ugyan a szigeteket, a harcok mégsem szűntek meg, mivel az ígért reformok nem valósultak meg. Amikor 1898. április 30-án az amerikaiak bevették Manila kikötőjét, a filippínó felkelés újból kitört. A rendelkezésre álló amerikai tengerész gyalogság nagysága azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy bevegye Manila városát, az erősítés bevárása pedig időigényes lett volna. George Dewey amerikai flottaparancsnok ekkor Manilába hívta Aguinaldót, akit az amerikaiak szövetségesként kezeltek és felfegyvereztek. A filippínó vezér 1898. június 12-én kikiáltotta a Fülöp-szigetek függetlenségét, s még az amerikai erősítés érkezte előtt felszabadította Luzon szigetét, majd pedig az új amerikai csapatokkal együtt augusztus 13-án elfoglalták Manilát. Ezután Aguinaldo kormányt alakított, az összehívott kongresszus megválasztotta őt elnöknek és megfogalmazta az alkotmányt, majd pedig 1899. január 31-én kikiáltotta a Fülöp-szigetek Köz-57 May, i.m., 258-260. 58 Faulkner, i.m., 252. 59 Uo. 60 Merk, i.m., 254.; Blum, és mások, i.m., 489. 61 Vecseklöy, i.m., 396.
