Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
154 SZABÓ ÉVA ESZTER nyezések támogatói ezekben a kevéssé dicsőséges lépésekben is a Manifest Destiny megnyilvánulását látták, s arra hivatkoztak, hogy ezek a kezdeményezések is az amerikai civilizáció terjesztését szolgálják a tudatlan népek között25 . Amint láttuk, az amerikai küldetéstudat az 1840-es és 50-es években az amerikai demokrácia áldásának más népekkel való megosztása kapcsán fokozottan agresszív, imperialista felhangokat kezdett megütni, amely az idealista, humanitárius küldetéstudat elemeinek manipulálásával párosult. Az expanzionisták olyan területek iránt mutattak növekvő érdeklődést, amelyek esetében nem a földéhség, hanem már a különféle stratégiai megfontolások kapták a főszerepet. Mindez azt jelezte, hogy „a Manifest Destiny könnyedén az imperializmus modern doktrínájává alakulhat"26 . Fontos kihangsúlyozni azonban, hogy a Manifest Destiny kontinentalizmust jelentett, azaz Észak-Amerika egybeolvasztását egyenlő feltételek mellett. A környező államok felemelését tűzte ki céljául, hogy azok majd az Unió tagjai legyenek és egyenrangú felekként osztozhassanak az amerikai demokrácia jótéteményeiben. Ebből kifolyólag a Manifest Destiny a modern imperializmus antitézisének tekinthető27 , s nem rugaszkodik el az amerikai küldetéstudat alapvető erejét és folytonosságát biztosító idealizmustól. A fordulópont: az ártatlanság elvesztése és az újfajta küldetéstudat megfogalmazása Az 1860-as, 70-es, és 80-as éveket a polgárháború, annak gazdasági, politikai következményei és a nyugat kiépítése jellemezte. A külső fenyegetettség érzésének hiányában a nemzet figyelmét teljes mértékben a hazai feladatok kötötték le. Következésképpen ezek az évtizedek az elszigeteltség jegyében teltek, s egyáltalán nem kedveztek az expanzionista törekvéseknek. A Manifest Destiny képviselte küldetéstudat ebben az időszakban nagymértékben erejét vesztette, s bár voltak, akik életben tartották, az eszme mindennemű támogatást nélkülözött. A közhangulat és a kongresszus közömbösen és vonakodva reagált, amikor William H. Seward külügyminiszter 1867-ben megvásárolta Alaszkát, továbbá megszerezte a Midway-szigeteket, az első tengeren túli területet az Egyesült Allamok számára. Az expanzionisták ábrándjai — amelyek között felmerült Kuba, Puerto Rico, Hawaii, a Dominikai Köztársaság, Kanada, Szamoa és Haiti neve — ezekben az években süket fülekre találtak.28 A expanzionizmussal szembeni ellenérzés oka azonban főként abban keresendő, hogy a Manifest Destiny imperialista irányba való eltérése ellentmondásba került a nemzet alapvető hagyományaival (izolacionizmus és kontinentalizmus) és küldetéstudatával (szabadság és demokrácia kiterjesztése egyenlő feltételek mellett), amelyeknek a megtartó ereje erősebbnek bizonyult az említett évtizedekben, mint az új ambíciók által képviselt vonzerő.29 Ahhoz, hogy a hagyomá-25 Weinberg, i.m., 211-212. 26 Blum, és mások, i.m., 279. 27 Merk, i.m., 256. 28 Uo., 228-230; Blum, és mások, i.m., 479-480. 29 Weinberg, i.m., 252.; Blum, és mások, i.m., 479.
