Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
AZ AMERIKAI KÜLDETÉSTUDAT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN 151 Az amerikai küldetéstudatot ebben az időben azonban egyéb vonás is jellemezte. A küldetéstudat a nacionalizmus, a nemzetté érés alapját is képezte, s mint ilyen, szorosan összefüggött a területi terjeszkedésre, azaz expanzionizmusra való törekvéssel, amely ugyanakkor serkentőleg hatott vissza a nacionalizmusra. A frontier mozgása ugyanis nemcsak a küldetés megvalósítására szolgált, hanem az expanzionizmus a küldetés nevében egyúttal újabb és újabb területek megszerzésére is alkalmas volt. Ezenfelül az újabb területek (1783. a Mississippi által határolt nyugat, 1803. Louisiana megvásárlása) növelték az ifjú állam biztonságérzetét az európai hatalmak esetleges beavatkozásával szemben, s egyben erősítették is a nemzeti önérzetet7. A küldetés tehát racionalizálta az expanzionizmust, mint Isten, más néven a Gondviselés vagy a sors vitathatatlan rendelését. Ebből a meggyőződésből fejlődött ki a „nyilvánvaló elhivatottság" tana, a Manifest Destiny, avagy kontinentalizmus, amelyet John Quincy Adams indított útjára Monroe elnök külügyminisztereként 1819-ben8. A küldetéstudatnak ez az expanzionista változata azonban csak az 1840-es évekre vált a nemzet szókincsének részévé, mikor is e kiválasztott nép demokratikus idealizmusa a „szabadság birodalmának kiterjesztését" az észak-amerikai földrész egészére rávetítette. A Manifest Destiny a Texas, Kalifornia és Oregon iránti európai érdeklődés megújulása ellenében, ennek kapcsán az amerikai demokrácia terjesztésének védelmében és a Monroe Doktrínával összhangban került előtérbe. Ugyanakkor az élesedő észak-dél ellentét közepette a Manifest Destiny annak a felismerésnek is az eredménye volt, mely szerint az expanzió hiánya veszélyeztetheti az Unió sorsát9. A küldetéstudat ilyetén alakulása azt jelentette, hogy a szabadság birodalmának kiterjesztése egyenlővé vált az Egyesült Államok expanzionizmusával1 0 . Míg az expanzionizmus olyan területekre vonatkozott, mint Texas és Oregon, ahol számottevő amerikai úttörő csoportok is az annexió hívei voltak, addig a demokratikus intézményrendszer és a szabadság birodalmának kiterjesztése megfelelő ideológiának bizonyult. A mexikói háború (1846-48) esetében viszont — amelynek során az U.S.A. több mint fél millió négyzetméríolddel gyarapodott11 — a tulajdonossal bíró, elszakadni nem kívánó területek megszerzéséhez más célok és indokok kidomborítására volt szükség. Ezért az expanzionizmus agresszivitását leplezendő visszanyúlt a küldetéstudat gyökeréhez és vallásos kötelességre hivatkozva a mexikói nép újjáformálását tűzte ki célul. Eszerint a háború lényege abban állt, hogy a demokrácia áldását vigye el az elmaradottak számára. Az expanzió céljával párosulva ez a manipulált módon humanitárius, altruista jellegű küldetés — mely Kipling gondolatának, a „fehér ember kötelességének", azaz a White Man's Burden előzményének is tekinthető12 — egész Mexikó bekebelezésére, vagyis a kontinentalizmus megvalósításának egy fontos lépésére törekedett. A törekvés azonban meglepően gyorsan, az 1848. március 10-én ratifikált Guadalupe-Hidal-7 Weinberg, i.m., 12-24, 33. 8 Merk, i.m., 14-17. 9 Uo., 215; Weinberg, i.m., 100-113. 10 Weinberg, i.m., 122. 11 Blum, és mások, i.m., 264. 12 Uo., 179.
