Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
152 SZABÓ ÉVA ESZTER go-i békeszerződéssel meghiúsult. Igaz ugyan, hogy Mexikó annektálása nem tűnt el véglegesen az amerikai köztudatból, a kínálkozó alkalmat mégsem ragadták meg, mégpedig a következő okok miatt: először is az Egyesült Államok elérte elsődleges célját, azaz határainak óceántól óceánig való kiterjesztését. Másodszor a fajkeveredést elutasító U.S.A. nem lelkesedett az elsősorban mesztic összetételű mexikói lakosság annektálásáért. Harmadszor nem lehetett arra számítani, hogy Mexikó elmaradott államai színes bőrű lakosságukkal belátható időn belül egyenrangú tagként tudnának belépni az Unióba, márpedig a kontinentalizmus fő célja ebben állt. Ezenkívül az amerikai küldetéstudat alapértéke, az idealista, humanitárius küldetés — a szabadság és demokrácia példa általi terjesztése az emberiségjavára— fékezően hatott az agresszív, területi expanzionizmus által képviselt küldetéstudatra. A háborút ellenzők szerint ugyanis a nemzet nagysága nem az amerikai intézményrendszer erőszakolt terjesztésében és a szomszédos köztársaságok lerohanásában állt, hanem ennek az intézményrendszernek a nemesítésében és a szomszédos köztársaságok segítésében13 . Egész Mexikó megszerzésének feladása 1848-ban egy különleges tanulságot rejt az amerikai küldetéstudat tanulmányozója számára. A területi expanzionizmus által motivált küldetés megszűntével egy időben ugyanis feladásra került az amerikai küldetéstudat magasztos elve, az idealista, humanitárius expanzió küldetése is. Weinberg ezt úgy fogalmazza meg, hogy a földéhség és az erkölcsi eszme együtt voltak születésük és haláluk pillanatában, akárcsak a sziámi ikrek14 . Egy másik nép jobbá formálásának gondolata csak abban az esetben hozta lázba az Egyesült Államokat, ha egyúttal az adott nép által birtokolt terület megszerzése vagy ellenőrzése is érdekében állt. Vagyis az amerikai expanzionistát területi érdeke segítette hozzá ahhoz, hogy megpróbáljon együtt érezni egy adott terület lakóival, s nem pedig idealista nézetei. Ezek inkább fékezőleg hatottak expanzionista küldetéstudatára. Weinberg szerint azonban „az igazi probléma nem abban áll, hogy az eszme az önös érdek talaján virágzik, hanem abban, hogy e nélkül a talaj nélkül nem is hajlamos kifejlődni"15 . Azonban Mexikó annektálásának feladása, F Merk véleményével ellentétben, nem jelentette a kontinentalizmus megvalósítására irányuló törekvések szertefoszlását16 . A demokrata párton belüli, erősen nacionalista „Iíjú Amerika" mozgalom az expanzionizmus célját az amerikai demokrácia világszerte való elterjesztésében látta, s előszeretettel kacsintgatott a Karib-térség és Közép-Amerika felé. A kort erősen foglalkoztató rabszolgaság kérdését pedig átmenetinek tartotta, s épp ezért az expanzionizmus szempontjából nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget17 . A további területi terjeszkedés szándéka azonban óhatatlanul ahhoz vezetett, hogy a célok a fokozottan eltérő és ellentmondó nemzeti érdekek 13 Merk, i.ra., 101, 227, 262; Weinberg, i.m., 180-181. 14 Weinberg, i.m., 186. 15 Uo., 187. 16 I.m., 227. 17 Charles Sellers, és mások, Az Egyesült Államok története (Budapest: Maecenas Könyvkiadó, 1995), 169.; Jennings C. Wise, Empire and Armament. The Evolution of American Imperialism and the Problem of National Defence (New York: The Knickerbocker Press, 1915), 184.; Merk, i.m., 54-55, 100-101.
