Századok – 2001
FOLYÓIRATSZEMLE - Delporte; Christian: Tömegsajtó és tömegkultúra Franciaországban (1880-1914) VI/1480
1480 FOLYÓIRATSZEMLE A tudós statisztikai számításait felhasználhatták az agrárkérdéssel foglalkozó főhatóságok. így a Szibériába való áttelepítésnél figyelembe vehették a földnormákra vonatkozó javaslatait. Scserbina elsőként és 1861 után a legmélyrehatóbban foglalkozott a zemsztvók történetével, ugyanakkor Galutvo megjegyzi, hogy igyekezett szerepüket felnagyítani. Közművelődési tevékenysége során kapcsolatba került a zemsztvo-értelmiség más foglalkozású, jeles tagjaival. A nagy reformok hatására az 1890-es évek közepére megváltozott világszemlélete. Országa jövőjét immáron összekapcsolta a polgári fejlődéssel és a faluközösségi rendszernek az új gazdasági körülményekhez való hozzáigazításával. Lényegesek az oroszországi eredeti tőkefelhalmozásról és a falusi bérmunka jellegéről kifejtett nézetei. Scserbina szerint megfelelő gazdasági, hitel- és agrárintézkedésekkel az erős parasztgazdaságok szintjére kell emelni a többieket. A 20. sz. elején a liberális zemsztvo-értelmiségi Scserbina már az országos önkormányzati (zemsztvo-) hálózat kialakítását, a demokratikusan megválasztott szervek kompetenciájának bővítését, az alkotmányos monarchia létrehozását és az agrárkérdésnek az állami földalapból nacionalizálás útján történő megoldását indítványozta. Mint Galutvo rámutat a Witte által kezdeményezett, agrárreformot előkészítő bizottsági rendszerben a voronyezsi járási szervben Scserbina elég radikális, a zemsztvo-oppozícióinak megfelelő, alkotmányos, politikai és szakmai elveket fogalmazott meg. A kedvező külföldi orosz ellenzéki visszhang mellett nem maradt el az oroszországi belügyi hatóságok megtorló lépése. Scserbina ezután a II. Állami Dumában a Kubányi és Fekete-tengeri kormányzóságok küldötteként az agrárkérdés népi szocialista típusú, majd annak szétkergetése után a kozák hagyományokon alapuló, regionálisan felfogott, „alulról kezdeményezett" megoldására törekedett. 1917 februáija után úgy látta, hogy az Ideiglenes Kormány kezéből kicsúszott a kezdeményezés, így az állami megújulás egyedüli útját a kozák határvidékekről kiinduló önálló, demokratikus szerveződések kibontakozásában vélte megtalálni. A szerző a kozáksággal kapcsolatban rámutat, hogy az utóbbit Scserbina közéleti és tudományos munkásságával mozdította elő. A Kubányi kozák had története címmel kétkötetes művet adott ki. A következő kettőt emigrálása után már nem tudta megjelentetni. Fontos lenne Scserbina Oroszországban hagyott személyi archívumának megtalálása, mivel a helytörténészek így új ismeretekhez jutnának. A kozákság történetéről a tudós 12 kötetben levéltári forrásokat szeretett volna kiadni, ami azonban nem valósult meg. A kétkötetes munka — hibái ellenére — nemcsak a kubányi historiográfiát, de az orosz hadtörténetet is jelentős adalékokkal gazdagította. Scserbina a századfordulón fontos forrásfeltáró és -rendszerező munkát végzett és kidolgozta a honismeret komplex módszertanát. A tudós a kozákság fejlődése eredeti koncepcióját vázolta fel munkássága során. Galutvo olyan kérdéseket emel ki mint a kozákság korai történetében fellelhető népi, közösségi és demokratikus gazdasági, életmódbeli és önkormányzati jelenségek. Az állami beavatkozás, az idegenek letelepedésének bátorítása, az általános katonai szolgálat a fentieket sértette meg, szolgáló réteggé téve a kozákokat; anyagi és mentalitásbeli károkat okozva nekik. Noha Scserbina már az I. Kozák katonai tanácskozáson, ill. a II. Állami Duma kozák frakciójában elősegítette a „kozák újjászületés" megvalósulását, erre Kubányban inkább 1917 és 1920 között nyílt korlátozott lehetőség. A kubányi kormányok, ill. azok gazdasági és tudományos szerveinek tagjaként szót emelt a koalíciós kormányzásért. Noha maga az ukrán nyelvű fekete-tengeri frakcióhoz tartozott, kiállt a „nagyorosz doniakkal" való kiegyezés mellett, hogy így egy életképes, föderatív O-roszország jöhessen létre, aminek a része lett volna a megújult demokratikus kozák intézményekkel rendelkező Kubány. Galutvo kiemeli, hogy mennyire aktuálisak ma is Scserbina akkori financiális javaslatai. 1920 februáijában azonban Kubányban is bekövetkezett a rendszer csődje és a tudós előbb Jugoszláviába, majd Csehszlovákiába emigrált. Az utóbbiban folytatta felsőfokú oktatási, tudományos és sokoldalú társadalmi tevékenységét. A Hromada vezetőjeként megpróbálta konszolidálni — igaz sikertelenül — a kubányi diaszpórát, a szláv népek öszszefogását hangoztatva. Korának ellentmondásos, de kétségkívül nagy egyénisége 1936 októberében Prágában hunyt el. Otyecsesztuennaja Isztorija, 2000. 5. 139-153.0. K.J. Christian Delporte TÖMEGSAJTÓ ÉS TÖMEGKULTÚRA FRANCIAORSZÁGBAN (1880-1914) A sajtó a 19. század végén hatalmas mértékű fejlődésen ment keresztül, amint ezt már számos tanulmány bemutatta, vizsgálta. A fő mozgató erőt Franciaországban a párizsi egysou-s