Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Erzsébet: A krími háború (1853-1856) Előzmények és diplomáciai csatározások I/135
142 BODNÁR ERZSÉBET arra vonatkozóan, hogyan óvható meg a legyengült Török Birodalom Oroszországtól. Palmerston arról írt, hogy az Orosz Birodalmat meg kell szabadítani néhány területétől, a Kaukázust, a Krímet, Besszarábiát, Lengyelországot, Finnországot és a Baltikumot el kell ragadni tőle.1 8 Az orosz diplomácia képviselői az említett időszakban — Londonban F Brunnov, Párizsban Ny. Kiszeljov, Bécsben Ρ Meierdorf, Berlinben A. Budberg — dezinformálták I. Miklóst, azaz mindig úgy tájékoztatták, ahogy a cár hallani szerette volna, hogy a keleti kérdést miként ítélik meg a nemzetközi diplomáciában vagy az egyes kormányokban, s nem úgy, ahogy az valójában alakult. Az angliai orosz követ, Brunnov, aki okos és tapasztalt diplomata volt, nyílván tudott arról, hogy Palmerston Stratford de Redcliffe angol követtel oroszellenes intrikát folytat, és valószínű tudott az angol-török titkos megállapodásról is. De ennek ellenére a Pétervárra küldött jelentéseiben csupán arról írt, milyen szívélyes beszélgetést folytatott George Aberdeennnel, aki biztosította arról, hogy a keleti kérdésben az angolok együttműködnek az oroszokkal. Sőt, jelentéseiben Aberdeen jókívánságait tolmácsolta, és arról számolt be, hogy az angol közvélemény, valamint a politikai körökből is többen vallják azt, hogy a Török Birodalom sorsa megpecsételődött. Természetesen I. Miklós örömmel olvasta ezeket a jelentéseket, amelyek a keleti kérdésben megfogalmazott álláspontját támasztották alá.19 Ny. Kiszeljov Brunnovtól eltérő véleményt fogalmazott meg, nem értett egyet azokkal, akik a keleti kérdésben a Téli Palotában kialakították az orosz elképzeléseket. Az volt a feltételezése és gyanúja, hogy a Párizsból küldött jelentéseit, mielőtt azok a cárhoz kerülnének, megcenzúrázzák, átszerkesztik, és a szerkesztési feladatokat maga a külügyminiszter, K. Nesselrode végzi el.20 Konstantinápolyban az események 1853. áprilisában és májusában lord Stratford de Redcliffe forgatókönyve alapján zajlottak. 1853. április 23-án elkészült a török válasz, amelyet Rifaat pasa adott át Mensikovnak. A rendkívüli követ elégedetlen volt a két ferman tartalmával, amelyek ugyan a szent helyekre vonatkozó orosz követeléseket tartalmazták, de azoknak a jövőbeli garantálását nem, tehát az orosz követeléseknek csupán a felét teljesítették. Mensikov újabb feljegyzéstjuttatott el a Portához, amelyre öt nap múlva megérkezett az elutasító válasz. Közben azonban Mensikov számára egyre világosabbá vált Stratford de Redcliffe szerepe Konstantinápolyban, aki arra törekedett, hogy az angol befolyást növelje a török udvarban. Ennek hatására is május elejére a török diplomáciai testület összetételében változás következett be, leváltották a külügyminisztert, Rifaat pasát, s helyére a reform- és angolbarát Resid pasát nevezték ki. A Török Birodalom Nagytanácsa 1853. május 5-én ült össze, megvitatta az orosz szerződéstervezetet, majd elfogadása ellen szavaztak. Rasid pasa május 6-án átadta Mensikovnak az általa kidolgozott török választervezetet, amit viszont elégtelen feltételei miatt az oroszok nem fogadtak el. Több sikertelen találkozót követően az orosz-török huzavona május 21-én ért véget, Mensikov a konstantinápolyi orosz követség személyzetével Odesszába hajózott. 18 Vinogradov, V. Ν.·. Britanszkij lev na Boszfore, Moszkva, 1991. 92. 19 Tarie, Je. V: i. m. t. 1. 104. - Vinogradov, V.N.: Nyikolaj I , 37. 20 Őrlik, Ο. V: Rosszijszkij diplomat Ν. D. Kiszeljov, Novaja i Novejsaja Isztorija, 1992. 2. 164.
