Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Erzsébet: A krími háború (1853-1856) Előzmények és diplomáciai csatározások I/135
140 BODNÁR ERZSÉBET lettek. Az európai sajtó színesen számolt be a betlehemi és jeruzsálemi változásokról. I. Miklós ezt nem tűrhette, nem akarta büntetlenül hagyni a történteket, kemény leckét akart adni mind III. Napóleonnak, mind pedig Abdul Medzsidnek, a török szultánnak. A cár egy rendkívüli követekből álló missziót óhajtott küldeni Konstantinápolyba a helyzet tisztázása érdekében. A bizottság tagjainak jelöltjei között jeles orosz politikusok szerepeltek, A. Orlov gróf, Ρ Kiszeljov és A. Mensikov herceg. A cár végül Mensikov mellett döntött, de ő a betegsége miatt (1852 végén és 1853 elején, két hónapon át betegeskedett) rendkívüli küldetését késve kezdte meg. A későbbi fejlemények azt mutatják, hogy I. Miklós ezen lépése, azaz Mensikov Konstantinápolyba küldése, és ott a vallási kérdés erőltetése hibás volt. Nagy Péter jobbkezének, A. Mensikovnak a dédunokája 65 éves volt ekkor. A legbefolyásosabb udvari embernek számított, az Államtanács tagja volt, katonaként és diplomataként szolgált, magas kitüntetéseket kapott érdemei elismeréseként, 1836-tól a tengerészeti miniszteri posztot is betöltötte. Ennek ellenére dilettáns volt, nem volt éppen eszes ember, de mindig tudta, hogyan helyezkedjen és viselkedjen ahhoz, hogy egyre magasabbra kapaszkodjon a ranglétrán. A cár szeszélyes kegyence volt, kortársai visszaemlékezéseikben rideg egoistaként, számító és cinikus emberként mutatták be. Mensikov számára az instrukciókat K. Nesselrode külügyminiszter állította össze, amelyek lényegében arról szóltak, hogy a Portától Mensikovnak azt kell elérnie, hogy a szultán az ortodox közösség számára korábbi jogaikat és privilégiumaikat visszaállítsa. Az orosz-török megállapodás tervezetnek volt egy olyan fontos pontja is, amely a Konstantinápolyban lévő orosz konzulátus jogát terjesztette volna ki arra, hogy intézkedjenek az ortodoxokat érintő ügyekben. Mensikov 1853. február 16-án érkezett meg a „Gromonoszec" nevű fregatt fedélzetén Konstantinápolyba. Másnap látogatást tett Mehmed Ali pasánál, akinek a közbenjárásával elérte, hogy a franciabarát és oroszellenes külügyminisztert, Fuadot távolítsák el a posztjáról. A szultán megijedt attól a hírtől, hogy Besszarábiában az oroszok a negyedik és ötödik hadtestet összevonták, engedett, leváltotta Fuadot, helyére az oroszbarát Rifaat pasát nevezte ki. Mensikov követjárására felfigyeltek Európában, az újságokban cikkek jelentek meg arról, hogy a magas rangú küldött mennyire provokatívan viselkedik, nem adva meg a török udvarnak az etikett által előírt tiszteletet.1 5 A hivatalos megbeszélések a Porta és Mensikov között 1853. március 4-én kezdődtek el, majd március 10-én és 12-én folytatódtak, amikor Mensikov a török külügyminiszternek átnyújtotta az orosz kormányzat követeléseit tartalmazó jegyzéket. A követelések lényege az ortodox alattvalók jogainak és privilégiumainak orosz-török konvencióba történő rögzítésére irányult, azaz Oroszország azt szerette volna elérni, hogy az ortodoxok feletti védnökség elismerése okán szükség esetén a Porta belügyeibe beavatkozhasson. Mensikov a küldetése idején igen határozottan és öntelten viselkedett. A Portát nyugtalanította az oroszok követelése és magatartása, a nagyhatalmak segítségében reménykedett, s az nem is késett sokáig. Elsőként Franciaország reagált, március 22-én a francia flotta a térségbe hajózott, az angolok pedig a keleti kérdést jól ismerő Stratford de Red-15 Goldfrank, David M.: i. m. 130.
