Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1383 rendelkezik a kilenced beszedéséről, valamint a ferton-nak nevezett pénzadóról. Ezt követően az élésmesternek (magister annonariae) átadandó élelmiszerről és az átadás módjáról történik rendelkezés. Ezután a bor tárolásáról rendelkeznek, eszerint az udvarbíró ügyeljen arra, hogy a bor ne romoljon meg, a feltöltésre és a kocsmáitatásra kiadott borról pontos számadásokat vezessenek, valamint, hogy a kulcsárt és annak számadásait hetente ellenőrizze. A következő pont a kapitány és az udvarbíró viszonyát rögzíti: Zeleméry provizor ismerje el Erasmus Mager szatmári főkapitányt felettesének. Ezzel ugyan nem rendelték közvetlenül az udvarbírót a főkapitány alá, azonban nyilvánvalóvá tették számára, hogy a fontosabb kérdésekben a főkapitány instrukciói szerint kell eljárnia (pl. a vár faszükségletének és élelmezésének kérdéseiben). Az udvarbírónak a kapitánytól való függő helyzetére mutat az utasítás azon rendelkezése is, miszerint az udvarbíró az uradalomban a kapitány beleszólása nélkül szabadon működhet, ugyanakkor amennyiben a kapitány úgy tapasztalja, hogy az udvarbíró munkáját hanyagul végzi, akkor erre figyelmeztetheti őt. Azt is előírták az udvarbírónak, hogy ne csak a szatmári főkapitánnyal, hanem őfelsége más kapitányaival is kölcsönösen jó viszonyban legyen. Az utasításban külön kitértek a szatmári ferences és a németi ágoston rendi kolostorok, valamint a szatmári apácazárda birtokaira, amelyek a királyra szálltak, ezek földjeit az udvarbírónak a vár javára kellett megműveltetnie, hasonlóképpen kell eljárnia a szintén királyi kézbe került szatmári és németi oltárigazgatóságok jövedelmeivel (közöttük jelentős szőlőkkel). Az utasítás előírta az udvarbíró számára a pontos, világos számadások vezetését mind a pénz, mind pedig a terménybevételekről és -kiadásokról. Minden negyedévben be kell nyújtania számadását a kamarának, egy másolati példányt pedig a szatmári főkapitánynak. Fizetési kondícióit az utasítás a következőkben szabta meg: havi 50 (azaz évi 600) magyar Ft fizetés, fizetés az uradalom jövedelmeiből 20 lovas tartására, akik a várbeli katonaság kontingensébe számítanak bele, ezenkívül évi 6 hordó bor, 80 kassai köböl búza vagy liszt, a majorsági zabból 80 kassai köböl, 50 db kősó, 12 borjú, 24 bárány és 20 öl széna. A szatmári uradalom udvarbírái10 5 a következő három évtizedben hasonló utasításokat kaptak, a későbbiek során elsősorban a fizetési kondíciókban mutatkozik eltérés. Szatmári Miklós udvarbíró 1582-es utasítása10 6 szerint már 1300 magyar Ft fizetéssel, ugyanakkor csak 10 felfegyverzett lovassal rendelkezett, számvevő (rationista) tartására pedig évi 50 magyar Ft, kulcsár tartására évi 16 Ft-ot kapott. Még egy említésre méltó rendelkezéssel találkozunk Szatmári utasításában, amelynek meghozatalában nyilván a Szepesi Kamara negatív tapasz-105 Zeleméry Miklós hivtatali utódai: Salgay Bálint (1565-1567), Szavér Menyhárt (1567-69), Sokliossy István (1572-75), a többi udvarbírát ld. következő jgyz. 106 A Szepesi Kamara utasítása Szatmári Miklós szatmári udvarbírónak, Kassa, 1582. április 14. Eredeti. MOL Ε 136 Div. instr. Irr. 7. t. fol. 367-377. és 378-386. Az utasítás szövege megegyezik gyakorlatilag a Paczoth Zsigmondnak 1575. július 5-én kiadott utasítás szövegével. MOL Ε 554 Városi és kam. ir. Fol. Lat. 953. fol. 21-31. A margón tett bejegyzés szerint ugyanezt az utasítást adták ki az alábbi szatmári udvarbíróknak: Bognár Pál (1576), Leonhard Tinger (1579), Szatmári Miklós (1582), Farkas Pál (1586), Rakomazi János (1594), Keszely Miklós (1604) Stephan Engelmayer (1611). Fennmaradt a Leonhard Tinger részére kiadott datálatlan német nyelvű utasítás is. ÖStA KA AFA 1587/13/1.
