Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1375 főkapitánynak nevezte ki, az utódlására kiszemelt személyekkel folytatott tárgyalásokon már szóba került az ellenőr tisztsége és feladatköre.7 8 A Tahy utódjaként 1553-ban kinevezett és 1554. jüliusáig hivatalban lévő Dersffy Farkas a prefektusi címet viselte, azaz várnagy és udvarbíró volt egy személyben.7 9 Utasításában már nincs szó vele egyenrangú várnagy-kapitány társról, hanem a vár tisztán katonai vezetői tisztét két, a prefektus alá beosztott várnagy töltötte be, akik közül csak az egyik nevét, Budasith Jánosét ismerjük. Dersffy évi fizetése 300 Ft-ot tett ki, számvevőre 25 Ft-ot, kémek tartására 70 Ft-ot kapott évente. Dersffy már jóval nagyobb létszámú katonaság felett rendelkezhetett, mint elődje, prefektusi minőségében 50 lovast tarthatott, akikre lovasonként 3 Ft-os havi zsold mellett 100 köböl búzát, 200 köböl bort és 10 szalonnát (azaz 10 sertésből származó szalonnát) kapott. Az utasítás szerint a saját 50 lovasa mellett még 100, a király zsoldján tartott lovast és 400 puskás gyalogost rendeltek alá. Gazdasági tevékenységéről alig esik szó, mindössze számadási kötelezettséget írtak elő számára, ami rámutat arra, hogy Szigeten nem az ésszerű gazdálkodásra helyezték a hangsúlyt, hanem a környező területekről beszedhető jövedelmek adminisztrálására. Külön kitértek viszont arra, hogy ne terhelje túlságosan az alattvalókat, különösen a szigeti polgárokat, a pécsi püspöki és egyéb egyházi birtokokat se foglalja le. A kisebb, „szegény nemesi birtokok" (bona pauperum nobilium) esetében már másként rendelkezett az uralkodó: mivel ezeket is Sziget vára védi, ezért jogos, hogy jövedelmeit a vár fenntartására fordítsák és a jobbágyok vármunkáját is Szigetvár céljaira használják fel, anélkül, hogy a nemesek jogai csorbuljanak (amit viszont nyilvánvalóan nem tartottak be). Az utasítás ezen pontjai rámutatnak a szigeti kapitányok fő tevékenységi körére: a környező közép-nemesi kisbirtokok, valamint az egyházi birtokok kíméletlen kisajátítására, a vártartományhoz történő csatolására. Dersffy utasítása és tényleges működése alapján valóban egymaga gyakorolta a helyi királyi hatalmat, kapitány és udvarbíró, azaz prefektus volt egy személyben, katonai hatalmát immár részben sem kellett megosztania, emellett honor ként megkapta Baranya vármegye főispáni címét is. A korábban egyenrangú várnagy-kapitány tisztje megszűnt, a helyére lépő két várnagy gyakorlatilag a prefektus beosztottjaként 100 lovas felett parancsnokolt. Tudunk egy Dersffy mellett működő udvarbíróról is, aki azonban minden bizonnyal a beosztottjaként, valójában az utasításban megjelölt aludvarbíróként vagy számvevőként működhetett.80 Dersffy mellett működő királyi ellenőrről nincs tudomásunk. 78 I. Ferdinánd utasítása Kamarjai Tamás aulikusnak a szigeti prefektúra tárgyában. Grác, 1553. február 24. Kamatjainak két jelölttel kellett tárgyalnia: Paczodi Porkoláb Mártonnal és Budasith Jánossal. Az uralkodó szerint Porkolábnak kellene felajánlani az udvarbíróságot, mellé — csakúgy mint Tahy idején — egy aludvarbíró vagy számvevő (uiceprouisor seu ratixmista) kerülne. Egyúttal az ellenőr állására Ibafalvai Ferencet szemelték ki, akivel Kamariának tárgyalnia kell, hogy vállalja el a posztot (Ibafalvay csak később kerül erre a posztra, ld. alább). A contrascriba tudta nélkül sem a prefektus, sem a számvevő semmilyen kiadást nem tehet és a contrascribának valamennyi bevételről és kiadásról számadást kell késztenie. MOL Ε 136 Div. instr. Irr. 6. t. no. 90. Fol. 62-68. 79 I. Ferdinánd utasítása Dersffy Farkas szigeti prefektusnak, Graz, 1553. április 4. MOL Ε 136 Div. instr. 4. köt. 100-102. 80 Erre utal az is, hogy a Dersffy idejéből fennmaradt számadás-töredékeket Dersffy jegyzi, a „provizor arcis"-ként feltüntetett Chok Balázs minden bizonnyal mint aludvarbíró (uiceprouisor) működött közre. MOL Ε 554 Városi és kam. ir. Fol. lat. 1349.
