Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1353 Schwendi hadjárata során jelentős felső-magyarországi birtokokkal gyarapodott a kincstár (pl. Szatmár, Tokaj).1 6 Ezeket a birtokokat átvételük után nem adományozták el újból, hanem megszervezték igazgatásukat, a várak újjáépítésébe, illetve megerősítésébe kezdtek, nagy létszámú zsoldos katonaságot rendeltek védelmükre és egyúttal hozzáláttak a területi kamarai/állami hatalom kiterjesztéséhez: azaz az uradalmak rendbetételéhez, az azokhoz tartozó birtokrészek visszaszerzéséhez, illetve a török által fenyegetett és földesuruk által elhagyott magán-, illetve egyházi birtokok állami és földesúri adóztatásához. Ezeket a birtokokat a királyi magánuradalmakkal szemben állami, azaz kincstári uradalmaknak tekinthetjük. A királyi magánuradalmak jelentős mértékű gyarapodása a Mária királynéval történt egyesség révén ment végbe, amikor 1548-ban az özvegy királyné átadta igen tekintélyes hasznot hozó magyarországi javait Ferdinánd királynak. Ekkor került Magyaróvár, Zólyom, Végles, és az alsó-magyarországi bányavárosok, a Körmöcbányái és Selmecbányái Kamara a Habsburg uralkodó kezébe.1 7 Ezen birtokok esetében azonban nem a Magyar Kamara lett illetékes, hanem az újonnan megszerzett javakat az Alsó-ausztriai Kamara igazgatása alá rendelték. Ennek oka a birtokok eltérő Jogállása" lehetett. Mária királyné egykori javai (különösen Magyaróvár és Zólyom) valamint az egykoron a budai udvarbíró által kezelt királyi uradalom, Komárom — a források alapján úgy tűnik — külön kategóriát képeztek, ezeket tekinthetjük az 16 A kérdéskörre általában ld.: Szekfű Gy.: Magyar történet i. m. 119.; Szegő P: Végváraink szervezete i. m. 32-33. Eger átvételére ld. Sugár István: Miként jutott az egri püspöki vár Habsburg Ferdinánd kezébe? = Agria 27-28. (1991-1992) 181-206. Gyula átvételére: Scherer Ferenc: Gyula város története. 1. köt. A földesúri város. [Budapesti 1938. 100. skk.; Veress Endre: Gyula város oklevéltára, 1313-1800. Budapest, 1938. 185-186. (No. 247., No. 248.); Kanizsa átvételére ld. Müller Veronika: Thury György. Zalaegerszeg, [1973.] 35-37.; Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia 1. köt. Nagykanizsa, 1994. 299-300. Az 1549-es felvidéki hadjáratra Id. Bernardo de Áldana magyarországi hadjárata [1548-1552], Közreadja: Szakály Ferenc/Fordította: Scholz László. Budapest, 1986.; újabban: Korpás Zoltán: Egy spanyol zsoldosvezér levelei a XVI. század közepén vívott magyarországi háborúkról. = Fons 6. (1999) 1-2. sz. 3-129. Tokaj, Szerencs, Szentmárton, Erdőd és Kővár a Drágffy-család kihaltával szálltak a kincstárra. Szatmár és Németi korábban Szapolyai birtokai voltak, aki a Báthoriaknak adományozta. Ezek a birtokok csak Schwendi 1565/66-os hadjárata során kerültek ténylegesen hosszabb időre Habsburg kézre. Szatmárért és Németiért cserébe az immáron lengyel királlyá választott Báthori Istvánt a Schwendi által Szatmárhoz csatolt nagybányai uradalommal kárpótolták 1585-ben. Acsády 1.: A pozsonyi és szepesi kamarák i. m. 27-28.; Fodor F: Szatmárvár i. m. 97-98. Schwendi 1565/66-os hadjáratára ld.: Pálffy G.: A felső-magyarországi főkapitányság i. m. 113-115. Nagybánya átadására ld. ÖStA HKA Vermischte Ungarische Gegenstände (VUG) RN 12. fol. 1393-1469., RN 45B Fase. 6. No. 171. fol. 1-325.; Hoffinanz Ungarn (HFU) RN 48. Konv. 1585. Juni. fol. 151-157., RN 49 Konv. 1586. Jan. fol. 42. RN 50 Konv. 1586. Sept. fol. 23-43. 17 Mária királyné birtokainak átadására ld. Heiß, Gernot: Die ungarischen, böhmischen und österreichischen Besitzungen der Königin Maria (1505-1558) und ihre Verwaltung. = Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs (MÖStA) 27. (1974) 96-100. Mária királyné ténylegesen csak az Alsó-Magyarországon lévő birtokait tartotta kezében, a felső-magyarországi birtokai és javai (Munkács, Diósgyőr, Huszt, máramarosi sókamara stb.) tartósan Szapolyai, illetve hívei kezére kerültek. Ezeket az uradalmakat 1541 után sem sikerült ténylegesen birtokba vennie, csupán Munkács vára után kapott zálogösszeget, majd az augsburgi megegyezés értelmében a többi magyarországi javaival egyetemben ezekről is lemondott bátyja, I. Ferdinánd javára. A fenti birtokokra részletesen ld. Heiß, G.: i. m. Zweiter Teil. = MÖStA 29. (1976). 52-121.
