Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
1354 KENYERES ISTVÁN uralkodó valódi „magán uradalmainak", szemben a kincstári, azaz állami tulajdonban lévő azaz a Magyar, illetve a Szepesi Kamara alá tartozókkal. Ezen birtokok esetében, bár nem húzható meg mindig éles határ a két kategória között, az egyik fő különbség az, hogy az Alsó-ausztriai Kamara igazgatása alatt álltak. Ez ellen a rendek nemigen tiltakoztak, szemben a szintén az Alsó-Ausztriai Kamara igazgatta pozsonyi vagy a dunántúli harmincadok, a körmöcbányai és Selmecbányái kamarák esetében. Ennek oka az lehetett, hogy a rendek — tulajdonképpen már Mohács előtt1 8 — elismerték, hogy a kincstári, azaz állami jövedelmeken kívül léteznek királyi magánjövedelmek is, főként uradalmak, amelyek az uralkodó magánbirtokát (dominium)19 képezték és saját belátása szerint igazgathatta azokat és rendelkezhetett jövedelmei felett. Az osztrák főhercegeknek 1498-tól kezdve külön hivatalnokuk volt a tartományúri uradalmak (landesfürstliche Grundherrschaften) igazgatására a Vizedom-ok személyében. A Vizedom tisztség a korábbi, már a XIV századtól létező Hubmeister-t váltotta fel. Két Vizedom hivatalt állítottak fel, az egyik az alsóausztriai tartományokban (Osterreich unter der Enns, 1564-ig az alábbi tartományok: Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerország, Karintia, Krajna, Görz, 1564-től csak Alsó- és Felső-Ausztria), a másik pedig ún. felső-ausztriai (Osterreich ob der Enns: Tirol, Voralberg) tartományokban működött, feladatuk az uradalmi jövedelmek beszedése, az uradalmak igazgatása és a tisztviselők feletti ellenőrzés volt. Az 1522-ben felállított, majd 1527-ben és 1532-ben átszervezett Alsó-ausztriai Kamarában 1536-tól helyet kapott a Vizedom is, aki az immáron külön nyilvántartott Vizedom-javak kormányzása mellett a kamara pénztárosa is volt egy személyben. Ezt a szervezeti felállást értékelhetjük úgy is, hogy az uralkodó a korábbi tartományűri, azaz magánjavait kezelő tisztviselőjét, a Vizedom-ot (akinek funkciója hasonlít a középkori magyar királyok budai udvarbírájához) „becsempészte" a legfontosabb gazdasági kormányszékbe, így megőrizhette közvetlen ellenőrzését „saját" javai felett, amelyeket elkülönítve kezeltek a kamarai birtokokkal szemben. (Az 1528-ban felállított Magyar Kamarának szintén tagja volt az akkori budai udvarbíró, Pemfflinger István is.) Ez a konstrukció tette lehetővé és indokolttá, hogy az uralkodó magyarországi „magán javait" az Alsó-ausztriai Kamara igazgatása alá helyezze. Azonban a források alapján ügy tűnik, hogy nem a Vizedom alá rendelték közvetlenül ezeket a birtokokat, hanem a kamara alá. Az Alsó-ausztriai Kamara alá tartozó uradalmak számadásaiban ugyan többször is nyoma van, hogy a fennmaradó bevételeket (jövedelmet) a bécsi Vizedom hivatalába fizették be, ezt azonban nyilván a Vizedom kamarai pénztárosi mivolta indokolta. A ma-18 Kubinyi Α.: A budai vár udvarbírói hivatala i. m. 67-69. 19 A 'dominium' fogalom csak a 17. sz. végén, 18. sz. elején francia mintára terjedt el a német birodalom területén, és a királyi magánbirtokot jelölte az „állami mezőgazdasági üzem"-el, azaz esetünkben a kamarai birtokokkal szemben. A 16. században tehát még nem különül el élesen a két típus, ezért helyesebb a fogalmat feltételesen használni. Vo. Neusser, G.: Domänen. In: Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte. Hg.: Erler, A.—Kaufmann, E. 1. Bd. Berlin, 1971. 750. Az ausztriai tartományokbeli uralkodói magánbirtokra Id. Knittler, Herbert: Habsburgische „Domänen". Das Fallbeispiel Österreich unter der Enns im 16. Jahrhundert. In: Polen und Österreich im 16. Jahrhundert. Hrsg.: Leitsch, Walter—Trawowski, Stanislaw. /Wiener Archiv für Geschichte des Slawentums und Osteuropas. Bd. XVII./ Wien—Köln—Weimar, 1997. (a továbbiakban: Polen und Österreich.) 64-65.
