Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
1332 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY ígért, a halál fenyegető közelségében sokan tértek meg. Ha viszont a misszionáriusok elmenekültek a ragály elől, lelki vigasz és szentségek nélkül hagyva a bajbajutott földesurakat, akkor jó időre eljátszották a jóindulatukat. A római obszerváns ferences szerzetes, Modesto a Roma 1643-ban azért kellett, hogy elhagyja felső-magyarországi missziójukat az egyik társával együtt, mert a vidéken kitört a pestisjárvány.46 Amikor azonban pár évvel később Modesto a Roma mégis eljutott Erdélybe, akkor haragosan nézte az olasz misszionáriusok fő konkurenseinek tartott bosnyák ferencesek állítólagos gyávaságát: Az erdélyi katolikus magyar urak, írta, nem akarnak bosnyák barátokat az udvaraikba, mert ezek ostobák és így az udvari hitvitákra nem alkalmasak, és ezenkívül azért is haragszanak rájuk, mert a ragály idején nem látták el őket szentségekkel.47 Az olasz misszionárius közvetítő Róma felé A földesurak különböző kéréseikkel is az itáliai hittérítőkhöz fordultak. Egy olasz misszionárius — aki akkor is Rómán keresztül érkezett, ha Milánóból vagy Szicíliából származott — alkalmas személynek tűnt a katolikus földesurak szemében, hogy sok mindent elintézzen Rómában, a pápai kúriában, ahol bizonyára jól kiismeri magát. A földesurak kastélyának fényét emelhette egy magánkápolna, főként ha ehhez pápai kiváltságok is kapcsolódtak. Az olasz misszionáriusok látták el pl. Homonnai Drugeth János magánkápolnáját. Fulgenzio a Jesi olasz obszerváns ferences misszionárius pedig többször sürgette Rómában, hogy Horeczki Gábor nemesűrnak a szenei házában lévő magánkápolnája számára engedélyezzenek különböző kiváltságokat.4 8 A bűnbánatot ígérő búcsúk jelentősége a 17. századi Magyarországon még sokkal nagyobb volt, mint a későbbi korokban. Kevés katolikus pap volt, ezért azután a katolikus hívek csak ritkán gyónhattak. A főurak emiatt gyakran fordultak azzal a kéréssel az udvarukban vendégeskedő olasz misszionáriusokhoz, hogy eszközöljenek ki a számukra búcsút Rómában. Melith György és Melith Péter, a konventuális ferences rend legbúzgóbb támogatói a Felvidéken, 1636-ban Bonaventura da Genova segítségével szerettek volna a radi kolostor oltára számára búcsút kérni49 - egy ilyen búcsú azután messze földről vonzotta a bűnbánatra áhítozó híveket, megemelve a templom és ezzel együtt persze a kegyurai tekintélyét is. Hasonlóképpen, Giovanni Battista Astori da Ferrara olasz konventuális ferences misszionárius ist azt kérte Rómából, hogy néhány nagy ünnepre kapjon teljes búcsút a katolikus főurak által visszatérítendő összes templom, és itt még a Szentszéknek fenntartott esetek alól is nyerjen feloldozást a megtért hívő, mert „ily módon — érvelt — sok nem katolikus nemesúr is könyebben rávehető, hogy elhagyja az eretnekséget", ha tudniillik az eddigi tévelygésére a búcsúban rögvest megbocsájtást nyerhet.50 46 APF SOCG Vol. 87. Fol. 187/r-v. 186/r-v. 47 APF SOCG vol. 269. Fol. 131. 48 APF SOCG Vol. 79. Fol. 226. Fol. 214. Fol. 216. 49 APF SOCG Vol. 78. Fol. 200. 50 APF SOCG Vol. 320. Fol. 6-10/v.
