Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1333 Az olasz misszionáriusok a nemesurak szemében arra is alkalmasnak tűntek, hogy Rómában segítsenek megszerezni az olyannyira áhított és a katolikus egyházban korántsem könnyen osztogatott házassági diszpenzációkat. A misszionáriusok, akik tudták, hogy milyen nagy mértékben emeli a tekintélyüket a főúri pártfogóik előtt, ha sikerrel járnak, valóban mindent megtettek ennek érdekében: 1635-ben Francesco Cosmi da Mogliano a Hitteijesztés Szent Kongregációja titkárához, Francesco Ingolihoz fordult, hogy egy harmadfokú rokonság ügyében a nunciuson keresztül mihamarabb küldjék el a felmentést, mert ebben az esetben ez a lutheránus nemes az egész házanépével, mintegy kétszáz emberrel megtérne.51 A misszionáriusok gyakran sürgették, hogy a pápa vagy legalább a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosai írjanak buzdító leveleket a patrónusaiknak, a magyarországi nemesuraknak, hogy ezzel a kitüntetéssel serkentsék őket még nagyobb jóindulatra a missziók iránt. Ilyen pápai brévét sürgetett pl. Astori da Ferrara 1640-ben.52 Pietro Vallonica da SantAngelo da Fermo konventuális ferences szerzetes 1636-ban azzal a kéréssel fordult a Kongregáció bíborosaihoz, hogy írjanak patrónusának, Melith Györgynek, hogy látva a Hitterjesztés Szent Kongregációja figyelmességét, más bárók is visszatérjenek a katolikus hitre.53 A főurak nemcsak kértek, de adtak is tanúsítványokat a misszionáriusoknak. A főúr mint patrónus annyira fontos szerepet töltött be a missziók életében, hogy mind az adott misszionárius, mind pedig a római hatóságok számára természetesnek tűnt, hogy a misszióját befejezett és a rendjében előmentelt és doktorátust remélő misszionárius erényes életéről, sikeres működéséről a legjobban csakis az állíthat ki tanúsítványt, akinek az udvarában térített.5 4 A nemesség, mint a missziók patrónusainak szerepét ismerte fel a római provinciából származó obszerváns ferences szerzetes, Modesto a Roma erdélyi kusztosz is, aki 1667-ben a magyar Jegenyei Ferencet ajánlotta utódjául a kusztoszi méltóságban. Modesto azt kérte, hogy az új kusztoszt pápai brévével erősítsék meg, mert így nagyobb lesz a tekintélye a magyar nemesség előtt. Az ekkor már Erdélyt alaposan megismert olasz misszionárius számára leginkább az tűnt fontosnak, hogy az új kusztoszt az erdélyi nemesurak becsüljék meg.55 A missziók anyagi hátterét a nemesurak biztosítják Az olasz misszionáriusoknak azonban nemcsak azért volt szükségük a nemesurakra, mert udvarházaikban védelmet élveztek a támadások elől, és a nemesurak segítették őket az utazásaikban A misszionáriusok rá voltak utalva a nemesek jóindulatára, mert az ő pénzük nélkül a missziók pénzügyileg összeomlottak volna. A felső-magyarországi városok olasz mértékkel igen kicsinyek, és ami még fontosabb, protestáns vezetésűek voltak. Ezért a misszionáriusok patrónusai kö-51 APF SOCG Vol. 77. Fol. 202. Galla Ferenc: Harminckilenc kiadatlan Pázmány-levél. Vác 1936. 9-10. 52 APF SOCG Vol. 320. Fol. 6-10/v. 53 APF SOCG Vol. 78. Fol. 105-106. 54 APF SOCG Vol. 78. Fol. 58. 66. 55 APF Fondo di Vienna Vol. 6. Fol. 325.
