Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Buda Attila: Pest megye első embere: Gróf Károlyi István 1848-49-ben I/121

GRÓF KÁROLYI ISTVÁN 1848-49-BEN 131 tározat útján törvénnyé emelkedtek, és amelyeket Őfelsége szentesített, kötelezve érezték magukat, hogy az új törvényes rendet, az előidézett hatalmas áldozatok ellenére annál inkább betartsák, mert csak ezen a módon lehetett reménykedni a mindenekfelett szükséges nyugalom és béke elérésében — másrészt pedig a váratlan és nyomasztó hatású vagyoni veszteségek pótlásában vagy megmentésében, már ami még menthető volt. Igen, bizonyosan — nyugalom, béke és rend, becsületes érzelmek és őszinte igyekezet, nyílt ragaszkodás a főméltóságú uralkodóházhoz — és nem kevésbé lojális, baráti kötődés a többoldalról fenyegetett össz-monarchiához — ez tette mindenütt szükségessé, hogy az új intézmények célszerű fejlődésével a kívánt szerencse és boldogulás jöjjön létre — nem pedig szerencsétlenség és romlás. Ezt gondoltam, ezt hittem - s ez azóta még jobban mint azelőtt szilárd meggyőződéssé vált bennem. Az elmondottakból és a következőkben tárgyalandókból világossá válik, hogy engem, aki fiatalkorom óta sem hajlandóságot, sem elhivatottságot nem éreztem, hogy közügyek irányításában részt vegyek - engem, aki évek óta levertséggel és testi panaszokkal küszködtem, visszavonultságomból miért ragadtak ki. Az új törvények ugyanis elrendelték a nemzeti gárda felállítását. Hogy ezt a szokatlan és nálunk eddig ismeretlen intézkedést némiképp támogassam, le kellett csillapítanom a vidék népének félelmét és bátortalanságát, jobbágyaimat a mai napig erre biztatom, fel kellett világosítanom az embereket ennek az intézménynek a céljáról és rendeltetéséről - szóval és tettel támogatnom kellett őket. Ez a természetes, az akkori viszonyok között bizonyosan elkerülhetetlen részvétel kapcsolatba hozott a megyei hatósággal. Érdemesnek és alkalmasnak találtak, betegeskedésemet figyelmen kívül hagyva, hogy a megyei gárda őrnagyi tisztét betöltsem, aminek akkor az lett ismét a következménye, hogy gyakrabban kellett látogatnom a megyei tanácskozásokat. Hamarosan bizalmat és összeköttetéseket szereztem: igen, rövid idő múlva a publikumból többen annak a kívánságnak adtak hangot, hogy engemet Pest megye főispáni adminisztrátorává emeljenek. Az esedékes indítvány, hogy én kormányozzak, valóban megtörtént, s én elvállaltam a tisztséget - nem mintha erre a hivatalra annyira törekedtem volna, mintha nem tartottam volna másokat inkább alkalmasnak a tisztségre, hanem a bizalmat, mellyel így találkoztam, úgy tekintettem, mint aki többre hivatott, s hogy tegyek néhány jó dolgot, hassak abban a tiszta alapértelemben és azzal az erővel, hogy nekem királyom és hazám elválaszthatatlan fogalom: következésképpen, ha én az egyiknek hűségesen és megbízhatóan szolgálok, ha én uram és királyom javát segítem, akkor hazám legjobb sorsáért dolgozom, továbbá, hogy Öcsászári Fensége, a helytartó-főherceg, s ugyanúgy Őfelsége minisztériumának közelében tevékenykedjek - s valójában bármily kevés és jelentéktelen lehet is az, amely igazgatásom alatt létrejött, de nyugodt lelkiismerettel állíthatom ember és isten előtt, hogy elöljáróságom alatt semmi olyat nem határoztunk, ami miatt pirulnom kellene. De sajnos igen hamar eljött hozzánk a nyugtalanság, sanyarúság, szerencsétlenség időszaka, s nehéz felhőkkel és sötétséggel vonult végig hazánkon. A