Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1308 HEGYI KLÁRA A Duna középső folyása mentén a vlah elem ezután is tovább nőtt. A budai kincstár 1662. november 13-án kelt elszámolása24 5 a kevés, kincstári kezelésben tartott hász-jövedelem között a Dunaföldvár körzetében élő vlahoktól várt, 300.000 akcsés adóbevételt (havasz-i eflakan-i Födvar) is felsorolja. Ennek nagyságát jól érzékelteti a többi kincstári jövedelem összege: a dunai átkelők közül a legnagyobb forgalmú budai hídon 784.281, a váci átkelésen 393.330, a földvárin 328.000 akcse vámbevétellel számolt a kincstár. Ezekre a számokra sem lehet mérget venni, a számadás csaknem egészét évtizedek óta és még legalább egy évtizedig egyetlen akcse változtatás nélkül ismételgették meg-megújított dátumokkal a kincstár írnokai. Azt azonban érzékeltetik, hogy Budán a pénzügyi kalkulációkban Tolnában akkora, továbbra is vlahnak nevezett balkáni néptömeggel számoltak, amelynek talán még ekkor is mérsékeltebb adója elérte a váci vám bevételének háromnegyedét. A balkáni népesség katonáskodása a 17. század elején A betelepedő balkániak tényleges katonai szolgálatára forrásainkban azokban az évtizedekben is alig akad közvetlen bizonyíték, amikor az összeírások még tömegesek és kellő kritikával megbízhatónak mondhatók - 1590 után a közvetett bizonyítékok is kivesznek. Török adatok nem, csak elszórt magyar utalások maradtak ránk. Ilyen a nádornak az a levele, amelyben a Somogy szívében fekvő igali török palánkvár 1641. február 2-ai felprédálásáról számolt be. A Batthyány Ádám főkapitány vezette végváriak Igaion kívül négy környékbeli falut is feldúltak, „az kikben inkább mind zsoldos rác lakott", azaz balkáni katonanép.24 6 Források hiányában is joggal gondolhatjuk azonban, hogy ha vlahok tömegei álltak királysági szolgálatba, nemcsak az államéba, hanem földesúri magánhadseregekébe is,24 7 katonáskodásuk az Oszmán Birodalom magyarországi határtartományában sem veszhetett ki, hiszen rendszerét ez a birodalom fejlesztette tökélyre, s a magyar hódoltságnak az osztrák tartományokkal szemben fekvő, dunántúli területein a 17. században is szüksége volt rá. Ez a minden adatot nélkülöző, pusztán logikai következtetés persze nem tekinthető bizonyított valóságnak, ezért a továbbiakban csak arról a tényről szólok, amelyet adatok tömege támaszt alá: a hódoltság balkániak lakta vidékeinek, a Dél-Dunántúlnak és a Duna-mentének török várai a 16-17. század fordulóján tele voltak keresztény balkáni katonákkal. Ok ugyan hivatásos, zsoldos katonák, a keresztények uralomra jutása a balkáni népesség lakta terület váraiban azt mutatja, hogy e népesség aktív katona maradt. 245 Két példányban maradt fenn: BOA Bab-i defteri, Budun hazinesi kalemi 16727 és 16728, 6. 246 Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai. (Adalékok a hódoltsági rác-vlach-iflák-vojnik problematikához, 1641.) In: Magyar és török végvárak 1663-1684. Szerkesztette Bodó Sándor és Szabó Jolán. Eger 1985, 201. 247 Somogyi Ευα: A határőrvidéki privilégiumok hatása a paraszti osztályharc alakulására a XVII. században. Történelmi Szemle 4(1962):2, 155. N. Kis István: Katonaparasztság. (Földesúri hadszervezet a Zrínyiek és a zágrábi püspökség birtokain - XVII. század.) Hadtörténelmi Közlemények 20(1973):2, 321. Uő: Nemes katonák és katonaparasztok a Zrínyiek muraközi uradalmában, 1638-1720. (Adatok a magyarországi uradalmi hadszervezet kérdéséhez.) Hadtörténelmi Közlemények 30(1983):3, 351.
