Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1296 HEGYI KLÁRA amennyit a pillanat megkívánt. A balkáni népesség ehhez jó alapot és nem fogyó utánpótlást biztosított. Felhasználásának lehetőségeire, e tárgyban a helyi és az isztambuli hatóságok közötti alkudozásokra jó példa a mohácsi flottaparancsnokság felállításáról szóló levélváltás 1560-ban. Az év derekán, június 29-én a szultáni tanács választ küldött a mohácsi szandzsákbég felterjesztésére.20 2 A bég azt jelentette a portán, hogy a Duna mohácsi szakaszán álló szigetekre ellenséges katonák vették be magukat. A dunai flottaparancsnok, a kapudán Budán székel, ilyen távolságból lehetetlen a szigeteket megvédeni, Mohácson is szükség lenne önnálló kapudánra. Ehhez Pécsett tíz sajka, a környék felszámolt palánkváraiból pedig 125 gyalogos áll rendelkezésre, rajtuk kívül a Tojgun pasa által emelt mohácsi palánkhoz szultáni paranccsal összeírt 200 martalócból százat a flotta kiszolgálására lehetne rendelni. Alkalmas flottaparancsnok is akad a hajdan magasrangú budai tisztségviselő, most ziámet-birtokos Kászim személyében, akit a posztra azzal a feltétellel lehetne kinevezni, hogy ha egy hajót kár ér, ő kártalanítja. Az ötlet a szultáni tanácsban némi zavart keltett. Döntést nem hoztak, csak visszakérdeztek: a felszámolt palánkok gyalogosai most hol szolgálnak, ott nincs szükség rájuk, s mi végre írattak össze martalócok, ha nélkülözhetők? A legfelső döntéshozók tanácstalansága felbátorít annak beismerésére, hogy a dolgot én sem értem. Ahogy láttuk, Kelet-Baranyában a fennmaradt összeírásokba nemcsak martalócokat, de semmilyen katonaparasztot nem vezettek be, a Duna keleti partján, a zombori náhijében is csak hatvanat írtak össze. Magyarázatul csak az kínálkozik, hogy a nem várakban szolgáló paraszt-martalócok száma az adott szükséglethez igazodva akár évről-évre változhatott. Azt biztosra vehetjük, hogy a dunai víziút és a két partján futó szárazföldi utak védelme, a flotta kiszolgálása sok ilyet igényelt. Vlahok Somogyban, Tolnában és a Duna mentén A Duna-Tisza közének déli felén ezután nincs olyan török forrásunk, amelyből a balkáni eredetű katonaparasztok sorsát tovább követhetnénk. 1570-től viszont egyre több olyan telepes jelent meg Somogytól Tolnán át egészen a Dunaparti Földvárig, akiket a török források következetesen vlahoknak neveznek (ha a török hatóság magyarul írt, oláhoknak). Nem kétséges, hogy esetükben is kevert népességről van szó, amelynek a jogállása vlah. A koppányi szandzsákról — amelynek nagyobb része Somogyban, keleti széle Tolnában feküdt — a török uralom első évtizedeiből két összeírás maradt fenn, a korábbi 1551-1552 fordulójáról, a másik 1565-ból.20 3 Ε két időpontban a szandzsáknak az a három kerülete, amelyet a vlahok később a legsűrűbben megszálltak, a koppányi, a dombói és a karádi náhijék még magyar népességűek. Puszta már ekkor is bőven akadt bennük, 1565-ben a koppányi náhijében 92 lakott hely mellett 59 önálló, művelés alatt álló pusztát írtak össze,204 a dombóiban 36 lakott 202 3 numarali mühimrae defteri i.m. 1293. tétel. 203 BOA Tapu 412 és 665, mindkettő Káldy-Nagy Gyula gyűjtése. Datálásuk Dávid, A Simontornyai szandzsák i.m. 15-16. 204 A mikrofilmnek a koppányi náhije lapjairól készült kockái nagyon sötétek, helyenként feketék, ezért lehet, hogy a pusztákat nem minden esetben sikerült a majorságoktól, csiftlikektől megkülönböztetnem; a puszták magas arányán azonban ez nem változtat.
