Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1293 kintve egyet jelentett azzal, hogy tímár-birtokot is kaptak mellé. A szegedi szandzsáknak az adóösszeírással egy időben készült birtok-defterében a tímár-birtokos szpáhik felsorolását hét kenéz zárja (névsoruk nem fedi teljesen az adóösszeírásban szepelőkét), akik egy 4000, egy 3100 és öt 3000 akcsét jövedelmező birtokegyüttes javadalmazottai voltak.19 5 Ε jövedelmek alacsonyak, különösen ha azt is hozzávesszük, hogy a kincstár csak pusztákat engedett a kenézek birtokába, azokat is gyanúsan magas jövedelmekkel. Lehet, hogy esetük a szemek kiszúrásának szép példája, ez azonban mit sem változtat azon, hogy — a vlahokat is a soraikba fogadó — müszellemekkel és martalócokkal megrakott két náhijében a katonaparasztokat vezénylő és a falusi elöljárókat ellenőrző kenézeket neveztek ki teljesen balkáni szokások szerint. Az 1550-es években felállított katonaparaszti szervezetek — ha nem omlottak is össze olyan sebességgel, ahogy Baranyában — ezen a balkániaktól megszállt vidéken is összezsugorodtak. Az 1570 körül készített összeírás az öt elbalkániasodott náhijében 5968 dzsijefizető háztartást regisztrált, amelyekből már csak 181 (=3 százalék) volt szabados. Ezeknek is nagy többsége elöljáró: 138 primityurral és 12 kenézzel, azaz 150 elöljáróval szemben a müszellemek száma mindössze 31. A titeliben most sem írtak össze egyet sem, a bácsiban 2, a szabadkaiban 3, a hajdan legzsúfoltabb zomboriban és bajaiban 14, illetve 12 adómentes katonaparaszt maradt. (Az összlétszámot egy ügyeskedő magyarral kell kiegészítenünk, Csornai Balázszsal, aki előbb szülőfalujában, a Kalocsától északkeletre fekvő Csornán, majd a biztonság kedvéért Halason is bejegyeztette adómentességét a defterbe; 1578-ban már nincs nyoma.19 6 ) Aranyas, Gara, Borsód és Perlek, a száz, illetve ötven lovas müszellemmel betelepített falvak ekkor már szabályosan adóztak. Lakóik 1560-as és 1570-es névsorainak egybevetése adja a magyarázatát annak, hogy a müszellem-szervezet ezen a vidéken sem jutott arra a jelentőségre, amelyet kezdetben szántak neki. A négy falu népe egy évtized alatt csaknem teljesen kicserélődött. Aranyason már csak öten laktak a régiek közül, Garán hárman, Borsódon öten, összesen tizenhármán a hajdani 102-ből. Most csak Garán jegyeztek be három müszellemet, kettő az eredeti gárdából való. Perlek rajtuk is túltett, itt egyetlen ember maradt az 1560-as 59 lakosból.197 A többiek továbbvándoroltak. Ellenpróbaként több falu névsorait egybevetettem, a népességmozgás másutt is ilyen erős. A jövés-menés nemcsak 1570 előtt, hanem utána is folytatódott. Az 1578. évi összeírás is tele van 'telepesekkel', doszelacókkal (ritkábban preszelacnak nevezték őket), nincs település, ahol ne jegyeztek volna be néhányat, kisebb falvak lakóinak többségét gyakran ők tették ki. Folyamatosan cserélődő népességre nem lehetett hatékony és tartós katonai szervezetet építeni. Bár a Duna-Tisza köze déli felén a 16. században nem sikerült rendszeressé tenni a magyar adóztatást, amíg magyar kézen volt Sziget, ez és Eger, 1566 után Eger egymaga minduntalan megpróbálkozott vele.19 8 Ε távoli 195 BOA Tapu 333, 17-19. Káldy-Nagy Gyula gyűjtése. 196 A defter 119. és 143. oldalain. 197 A tárgyalás sorrendjáben a defter 171-172., 185-186. és 160. oldalain. 198 Szakály, Magyar adóztatás i.m. 106-109, 126, 176, 179. Takáts - Eckhart - Szekfü, A budai basák magyar nyelvű levelezése, i.m. 106.: Musztafa budai pasa tiltakozása a bácskai magyar adóztatás ellen, 1576. május 22.
