Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Buda Attila: Pest megye első embere: Gróf Károlyi István 1848-49-ben I/121
126 BUDA ATTILA az 1848-as év során több olyan eseményt kellett megérniük, melyek korábban teljesen lehetetlennek, bekövetkeztükkor pedig hihetetlennek tűntek: a tavaszi törvényeket, azok szentesítését és az ezekből következő eseményeket. Károlyi Istvánhoz hasonlóan azok, akik belátták, hogy Magyarországnak, gazdasági és politikai okok miatt csak az Osztrák Császárságon belül van jövője, s ezért érdekeltek voltak abban, hogy határai változatlanul fennmaradjanak, ellentmondásos helyzetbe kerültek, mert ugyanakkor belpolitikailag az V Ferdinánd által aláírt törvényeket is szükségesnek tartották, elfogadták és alkalmazni is kívánták; azonban már a reformkorban világossá vált, hogy a politikai önállóság és a gazdasági fejlődés igen könnyen szembekerülhet egymással. Másfelől a magyarországi politikai önállósodási törekvések nem csupán a bécsi udvar egyes érdekköreit, hanem a nemzetiségeket is sértette; találkozott is hamar elképzelésük az ellenállás megszervezésében. A külpolitikai realitás és a belpolitikai szükségszerűség feloldhatatlannak látszó ellentéte mellett tehát a puszta félelmet sem kerülhették el a változásokat országos vagy helyi szinten irányító, különböző rangú, nemesi és nem nemesi eredetű résztvevők: szemük előtt intő példaként lebegett a lengyel forradalom dicstelen vége. De félelemre a katonaság zömét kitevő vidéki lakosságnak is volt oka, utalt is erre Károlyi István védekezésében. A kötöttségeiktől éppen hogy megszabaduló, volt jobbágyok ugyanis helyzetüknél fogva még kevesebb rálátással pillanthattak az eseményekre, egyes vidékeken támadólag léptek fel volt földesuraik ellen, hiszen az országban több helyen a megváltást éppen a Habsburgok biztosították (csak egy példa: Kiskunmajsán), másfelől pedig befolyásolta őket az a lopva, ám annál agresszívebben terjesztett hazugság is, mely szerint az urak éppen a jó király ellen akarnak harcolni.17 A továbbiakban Károlyi István bűntelensége teljes tudatában, de nem kevés gyanakvással vetette papírra sorait, melyekben semmit meg nem tagadott, csupán úgy ábrázolta magát, mint aki az eseményekkel sodródott, — ahogy az ország népe is. A beállítás nem hamis, de nem is a teljes igazság: Károlyi István a fennmaradt iratok szerint huszárezredét kellő eréllyel, aktívan szervezte. (Ennek beismerése azonban, abban a helyzetben felért volna az öngyilkossággal.) Igen tanulságos, ahogyan a politikai és törvényi változások nyomán kialakult tudati fordulatról beszámolt. Vádiratában érthetően arra helyezte a hangsúlyt, hogy egyszerre szolgált hazájának és királyának; csak arról nem beszélt, hogy e kettős elkötelezettség szembekerült egymással. Viszont ez az igazoló irat is mutatja a Lamberg-gyilkosság és Zichy Ödön kivégzésének elrettentő hatását: ezután vonult vissza Deák is, és menekült külföldre Eötvös. S az ezt követő hangulat riadalmát, a plakátokon is érzékelhető erőszakot és megfélemlítést örökítette meg Károlyi István is.18 De az ő szempontjából fontos lehetett még Róma véleménye is. A kérdés lényege az volt, hogy a katolikus egyház feje és szűkebb környezete az itáliai és magyarországi szabadságharcot egyaránt a katolicizmus elleni háborúnak fogta fel. Ez újabb, más síkon jelentkező konfliktust idézett elő a hazájához, uralkodójához és vallásához egya-17 Ember Győző·. Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp., 1951, Közoktatásügyi Kiadó. 67. 18 Piry Cirjék János·. Érsekújvári napló 1848/1849. (S. a. rend.: Koncsol László.) Pozsony, 1998, Kalligram. 68.
