Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Buda Attila: Pest megye első embere: Gróf Károlyi István 1848-49-ben I/121
GRÓF KÁROLYI ISTVÁN 1848-49-BEN 125 kötelességét teljesítve védte és védette meg az országot, Batthány Lajos pedig a két erő között, amíg erre lehetőség nyűt, a közvetítést és a békítést is vállalta, baj tehát nem érheti egyiküket sem. Am mindketten csalódtak. 1849 január 5-én, a császári csapatok Budára való bevonulásuk13 napján Bártfay László naplója szerint1 4 katonák jelentek meg a pesti Károlyi-palotában, s Jellacic és kísérete számára szállást foglaltak. Elhelyezkedésük biztosítására Karolja István kiköltözött a palotában számára rendelkezésre álló szobákból egy másik szárnyba. Másnap este a jelenlévők közül elsőként gróf Szapáry Antalt15 vitte el negyven (!) fegyveres katona. Három nappal később, szintén késő este két katonatiszt Károlyi Györgyné szalonjában letartóztatta az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. Az ezt követő napokat a palotában tartózkodók kétségek között töltötték; 26-án azonban Jellacic kíséretével együtt eltávozott, miután persze az illendőség szabályai szerint búcsüt vett Károlyi Györgytől, a tulajdonostól. Február nyolcadikán azonban az ideiglenesen Budán megtelepedett, a császári hatalmat képviselő honvédelmi és politikai Központi Bizottság felszólította Károlyi Istvánt, hogy igazolja magát és előző évi tetteit. Az evvel kapcsolatos védiratot1 6 Bártfay László a három testvér instrukciói alapján 11-én és 12-én készítette el, a következő napon pedig ellenőrzésük, kiegészítésük és véglegesítésük után nyújtotta be az előbb említett bizottságnak. Ez a beszámoló több szempontból is páratlan a forradalom és szabadságharc eseményeivel kapcsolatos dokumentumok sorában. Először is azért, mert közvetlenül a történtek után keletkezett, ezért érződik minden során az élmények elevensége, s szinte először tesz kísérletet sajátos nézőpontja szerint az 1848-as év összefoglalására. Károlyi István tetteit nem az országos politika magasából gondolta végig, hiszen gyakorlatilag amatőrként került a helyi és közigazgatási politikába, ami persze távolról sem azt jelenti, hogy nem is értett hozzá. Kívülállása azonban biztosította elfogulatlanságát: a védirat szövege és szelleme emiatt igen pontosan mutatja, hogy írója, az ország lakosságának jelentős részéhez hasonlóan kétségek és félelmek, hazaszeretet és lojalitás, önmegtagadás és elszánás drámájaként élte meg az eseményeket. Ráadásul arisztokrataként az áprilisi törvények egyik vesztese is volt, mégsem kímélte vagyona megmaradt részét, s a hozzá hasonló anyagiakkal rendelkezők között az első volt az alakuló magyar hadierő támogatásában. Mivel pedig Károlyi István a nemességnek az értelmiségivé válás felé utat találó részét reprezentálja, vádiratának gondolatai bizonyos mértékben erre az egész, nem nagyon kutatott és ezért nem nagyon ismert rétegre is jellemzőek. Igazolásának első részében Károlyi István azt kívánta megindokolni, hogy kora és életkörülményei ellenére miért vállalt az új adminisztráció alatt hivatalt és rejtve arra a vádra is felelni, hogy a régi alatt miért nem. Beszámolójából kiderül, hogy neki és a hozzá hasonló gondolkodású és elkötelezettségű társainak 13 Spira György: A pestiek Petőfi és Haynau között. Bp., 1998, Enciklopédia Kiadó. 425-427. 14 Bártfay László naplója és válogatott levelei Kölcsey Ferenchez. (Vál.: Jenei Ferenc, 1-2. köt.) Bp., 1969, PIM-NPI. A hivatkozott részek a napló megfelelő napjainál találhatók. 15 Szapáry Antal gróf (1802-1883), főajtónállómester. 16 Lelőhely: MOL Károlyi-Levéltár, 395. Lad. III. Nr. 57. A védiratot németből fordította: Eredics Anita.
