Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1262 HEGYI KLÁRA A parasztoknak ez a szabados rétege az egész Balkán-félszigeten fellelhető. Úgy becsülik, hogy korszakunkban az adózó népesség 10-13 százalékát tette ki.49 Feladatai szerint eltérő elnevezésekkel eltérő nagyságú, súlyú és helyzetű csoportokat alkotott, amelyeknek egyik fele többé-kevésbé tisztán rendfenntartó és katonai, másik része gazdasági, termelő feladatokat látott el. Kötelességeik sokfélék, a katonainak alig-alig tekinthető tennivalóktól a segédszolgálatokon át a rendfenntartásig és a tényleges katonáskodásig terjedtek; az sem ritka, hogy a békeidőben békés — persze előírt — elfoglaltságot űző parasztnak háborúban a felvonuló hadsereghez kellett csatlakoznia. A privilegizált rája rendkívül tarka rétegének volt néhány általánosan jellemző — de nem feltétlenül mindig és mindenütt érvényes — ismérve. Minthogy az állam által megszabott kötelességei és mentességei voltak, tagjait és azok egész családját, elsősorban a szolgálatba bevonható fiaikat és fivéreiket külön jegyzékekben, gondosan számon tartották, a csoport kötelességeit és jogait szultáni törvénykönyvek szabályozták; szolgálatuk és az ellenében élvezett kiváltságok a családokon belül apáról fiúra, testvérre, unokára szálltak; a békeidőben is rendfenntartással és határvédelemmel megbízottak, azaz katonának tekintett csoportok szultáni kinevezéssel, beráttsl nyerték el státuszukat; részleges vagy teljes adómentességet élveztek, amely gyakran fiaikra és fiútestvéreikre is kiterjedt, emellett a törvény többségüknek szabad (de el és át nem adható) telket, bastinát biztosított; a rendfenntartók és katonáskodók szolgálata körbe járt, a szolgálatban állók és a hadba vonulók költségeit az otthon maradók viselték; szervezetükben egyszerre voltak jelen a preoszmán időkből örökölt és megtartott elöljárók és a török katonai és igazgatási hierarchia élükre rendelt tisztségviselői, egészen addig, hogy a katonailag fontos, népes szervezeteket a közigazgatási szandzsák-beosztáson átnyúló, szintén szandzsákoknak nevezett egységekbe osztották. Végül a balkáni privilegizált rája jellemzője, hogy tagjai többségben keresztények voltak, akiknek népes rétegeit a világi, szultáni törvények — minthogy nem estek földesúri joghatóság alá, hiszen csak az államnak tartoztak elszámolással — formálisan is kiemelték a rája státuszból.5 0 Ez a papíron rendkívül előnyös helyzet persze mindegyre csorbát szenvedett. A 16. század második felétől egyrészt maga az állam kezdte farigcsálni a privilegizáltak adómentességét, másrészt a helyi apparátus és birtokosok terhelték meg őket mindenféle adóval. A tényleges katonáskodástól azok a hegyvidéki szabados parasztok álltak a legtávolabb, akik a szultáni vadászatokhoz szükséges ragadozó madarak, elsősorban a sólymok fészkeit rabolták ki, felnevelték a fiókákat, majd a felnőtt madarakat a fővárosba szállították. Sokféle nevük volt, legelterjedtebb a dogandzsi (névváltozatai a sahindzsi, a csakirdzsi5 1 és a bazdar), a solymász, illetve az atmadzsadzsi, a héjász (ők a galambvadászathoz használt héjákat tenyésztették). 49 Néhány becslést és számítást idéz, illetve további számításokra alkalmas adatokat közöl Grozdanova: Bevölkerungskategorien i.m. 46-67. 50 Ennek jogilag legvilágosabb megnyilvánulása mentesítésük a dzsizje alól, amellyel a muszlim vallásjog felfogásában a nem-muszlimok hűségüket fejezték ki az állam iránt, egyben megvásárolták szabad vallásgyakorlásukat és biztonságukat; mindezt a privilegizáltak különleges szolgálataikkal érték el. Hamid Hadzibegic: Glavarina u Osmanskoj drzavi. Szarajevó 1966, 2-12, 20-38. 51 Azonosságukra: Turszki izvori za isztorijata za pravoto ν bölgarszkite zemi (Fontes turcici históriáé iuris bulgarici) II. Összeállította és kommentálta Bisztra Cvetkova. Szófia 1971, 55.
