Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255

KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1263 Azt hihetnénk, hogy rétegük kicsi, ám 1491-ben a Balkán-félszigeten „a solymászok testülete" (dzsemáat-i bazdaran) 17.634 háztartásból állt,5

2

1569-ben pedig csak a vidini szandzsákban 468 solymászt és 238 héjászt, összesen 706 vadászmadárral szolgáló családfőt és családtagot tartottak nyilván, akik, ha szabad telken gazdálkodtak, mentesek voltak a rendszeres és rendkívüli állami adók és a földesúri kapuadó alól,5

3

míg ha egy szpáhi bejegyzett rájái voltak, meg kellett adniuk a földesúri adókat, így kívül rekedtek az aszkeri rétegen.5

4

(Muszlim dogandzsik gyakran tímár-birtokot élveztek, így 1583-ban az Al-Duna menti szilisztrai kerületben, náhijében ötvenen.5

5

) Már „katonásabb" annak a nagyszámú, muszlim és keresztény juhtenyésztőnek, dzselebnek, meg rizstermelőnek, cseltikcsinek a szolgálata, akik Edirnéhez és Isztambulhoz közel, főleg Bulgáriában és Tráciában állították elő a hadsereg (és a nagyvárosi népesség) két legfontosabb táplálékát, a friss és szárított juhhúst és a rizst.5

6

Mind a juhtenyésztők száma, mind a beszolgáltatott állatállomány jelentős volt: a 16. század második felében 25 balkáni körzetben (hazában) 9687 dzselep 324.510 állatot volt köteles beadni.5

7

Ahogy a nagyobb várakban a zsoldos védők közé iparosokat is beosztottak, úgy az erődített helyek polgárvárosaiban, környékük falvaiban és a hadsereg felvonulási útjain álló településekben is éltek olyan privilegizált kézművesek — építőmesterek, ácsok, kőfaragók, kovácsok, íj-, nyíl- és pajzsgyártók, kátrány- és szurokkészítők, hegyvidékeken bányászok és sófejtők, vízparti helyeken hajóépítők, evezősök stb. —, akik részleges adómentességük fejében a katonaságnak dolgoztak.5

8

(Ennek az iparos rétegnek a feladata nem azonos azzal az ingyenmunkával, amelyet hódoltsági településeknek is végezniük kellett, s amelynek keretében várat javítottak, hidakat tartottak karban, hajókat vontattak vagy salétromot főztek; ezekért az állandó vagy alkalmanként kirótt munkákért általában nem járt adókedvezmény A török uralom első évtizedeiben viszont — ezt részletesebben is látni fogjuk — kijelöltek olyan falvakat, amelyek egy-egy meghatározott várban végzett megszabott munkáért testületileg mentesültek a rendkívüli állami adók alól.) A már egyértelműen katonai feladatokra állított, privilegizált parasztok legfontosabb testületei a vojnukoké, a martalócoké és a vlahoké, mindhárom tisztán balkáni eredetű.5

9 52 Nikolaj Todorov - Asparuh Velkov. Situation démographique de la Péninsule balkanique (fin du XVe s. début du XVIe s.). Szófia 1988, 270. 53 Zirojevic, Tursko vojno uredenje i.m. 213. 54

Akgündüz i.m. IV/1, 385. 55 Grozdanova, Bevölkerungskategorien i.m. 50. 56 Bistra Cvetkova: Les celep et leur rôle dans la vie économique des Balkans à l'époque ottoman (XVe-XVIIIe

s.). In: Studies in the Economic History of the Middle East from the Rise of Islam to the Present Day. London 1970, 172-192. Elena Grozdanova - Sztefan Andreev: Dzselepite iz centralnija i iztocsnija djal na Balkanite prez XVI. v. - zedölzsenija, sztatut i szocialen szösztav. Isztoricseszki Pregled 1994-1995:1, 3-31, 1994-1995:2, 23-58. Zirojevic, Tursko vojno uredenje i.m. 214-216. 57 Grozdanova - Andreev, Dzselepite i.m. 12. 58 Zirojevic, Tursko vojno uredenje i.m. 193-204. Sztefan Andreev - Elena Grozdanova: Iz isztorijata na rudarsztvoto i metalurgijata ν bölgarszkite zemi prez XV-XIX vek. Szófia 1993, 168. 59

A mindhárom katonaelemről rendelkező legkorábbi, 1581. évi szabályozások (Szendrő) Akgündüz, i.m. I. kitap: Osmanli hukukuna giris ve Fatih devri kanunnameleri. Istanbul 1990, 527-529.